Ave Hel
Hozska
Végesen suttog a csend.
Hullámzik bennem a rend.
Húz le a szédítő Mélység:
nehezék a lelkem – árnyék.
Odalent átölel a Mindenség,
nyugodalmas Halál-istenség.
Fényes halál karja maga a vég,
törékeny út annak, ki rálép.
Hel üdvözöl megváltásom végén:
ki utánam bátran nem jön,
fényre gyáván nem lel.
Yggdrasil fénye felettem éled.
Jégszívem alatt
csendben sarjad új élet.
Halál – a gyökerem.
Aki nem jön velem a mélybe,
az nem méltó fényemre sem.
Hullámzik bennem a rend.
Húz le a szédítő Mélység:
nehezék a lelkem – árnyék.
Odalent átölel a Mindenség,
nyugodalmas Halál-istenség.
Fényes halál karja maga a vég,
törékeny út annak, ki rálép.
Hel üdvözöl megváltásom végén:
ki utánam bátran nem jön,
fényre gyáván nem lel.
Yggdrasil fénye felettem éled.
Jégszívem alatt
csendben sarjad új élet.
Halál – a gyökerem.
Aki nem jön velem a mélybe,
az nem méltó fényemre sem.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek a Halál témájú versek közül: