Picinyke csoda

A tél fehér csendjét halkan széttörte,
Egy apró szirmú lélek, mi lassan felébred.
Fagyott földből bújik, mégis tisztán érez.
Eljött az idő, hogy reményt leheljen.

A hó alól kibukkanó kis csoda,
Mint a tavasz hírnöke, lágyan integet.
Egy halk ígéret, hogy minden újjászülethet.

Törékeny teste még picit reszket,
De szívében már ott a kezdet,
Minden szirmában egy pici történet.
S mikor a nap rámosolyog, ő is felragyog,

Megszületik a csoda, a tavasz első mosolya.
Csak lassan születik meg, mint halk ígéret,
S átírja a világ arculatát, új dolgok érkeznek.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.