Az elmélkedésekről szóló versek a lélek csendes tereibe vezetnek: oda, ahol a gondolat lassabban mozdul, a világ halkabbá válik, és teret kapnak a mélyebb felismerések. Ezek a költemények nem sietnek — megállítanak, hogy ránézzünk önmagunkra, a döntéseinkre, az idő múlására és mindarra, amit sokszor csak a csöndben értünk meg igazán.
Az elmélkedő versek fényt gyújtanak a belső utakon: beszélnek a változásról, a hitről, az élet értelméről, a megértés vágyáról, a békéről és a lélek finom rezdüléseiről. A lassú, tűnődő sorok olyan belső párbeszédet indítanak el, amelyben a gondolat és az érzelem együtt formál új válaszokat.
Merülj el az elmélkedések lírájában — engedd, hogy ezek a versek megtartsák a csendet, amelyből a tisztábban látás és az önmagunkhoz való visszatalálás születik.
Az elmélkedő versek fényt gyújtanak a belső utakon: beszélnek a változásról, a hitről, az élet értelméről, a megértés vágyáról, a békéről és a lélek finom rezdüléseiről. A lassú, tűnődő sorok olyan belső párbeszédet indítanak el, amelyben a gondolat és az érzelem együtt formál új válaszokat.
Merülj el az elmélkedések lírájában — engedd, hogy ezek a versek megtartsák a csendet, amelyből a tisztábban látás és az önmagunkhoz való visszatalálás születik.
Örök dilemma, mire hallgassak. Inkább a szívemre, netán az eszemre? Legtöbb ember a szívére hallgat Én már az eszemre.Tovább olvasom…
Sebekre érzékeny, liliomos szirmokkal simogató angyali kéz, mely végigsimít lágy-kecsesen idők s emlékek húrjain. Verdeső-süvöltő táltos-szárnyakon még jó volna fölrepülni délceg-merészen. Két kézben érezni, miként egyesülnek a Mindenség szent igazgyöngyei. A végső mozgás talán végső menekülést, megváltást is jelent, új reményű Noé-bárkát itt e átkozott sártekén ritkán, ha találhatunk. Biztosítható már a honnan hova? Sehova vándorlók kitaszított révülete lesz úrrá a dadogó léten. Egymást szenvedi már a testfa-tömeg, hol egykoron békés egymás mellett élés virágzott, most szárnyat-bontó rusztikus bunkó-idiotizmus bontogatja terebélyesedve dudva virágait. Roppant kristálytiszta sóhajt hallunk zengeni a levegőben.Tovább olvasom…
„Hová rejt a bölcs egy falevelet? Válasz: Az erdőbe.” (Heinrich Böll)Tovább olvasom…
Ma nem feszítem ki a vitorlát, csak hagyom, hogy a szél vigyen. Nem magyarázom a holnap titkát, elég a most, és az, ami van.Tovább olvasom…
A talpad alatt érzed a nedves talajt. Itt most megáll egy pillanatra minden. A lépések kissé nehezek,Tovább olvasom…
Ma nem nyitok kaput a külső zajnak, a figyelmem befelé, a forráshoz vezet. Tudom már: a testem a lélek temploma, s én vagyok az őrző, ki a fénnyel kezet vet.Tovább olvasom…
Mikor a messziről jött sínek egy állomáson összefutnak Vagányan, álmosan int feléd a sors kalauz, Megálljt parancsol ott és akkor járatodnak, Indulás előtt egy szippantásnyit pihen, unottan földre hamuz.Tovább olvasom…
Ma nem akarom megjavítani a világot, csak rendet teszek a szívemben. A külső zaj elhalkul, ha belül figyelek.Tovább olvasom…
Az elmélkedő versek elcsendesítik a lelket, és segítenek rátalálni a belső megértésre. Ezek a sorok a gondolat lassú kibontakozását kísérik végig, és teret adnak a felismeréseknek, amelyek csak csendben születnek meg.
Kapcsolódó témák:
Önismeret, Spirituális, Filozófia, Élet, Lélekversek.
Kapcsolódó témák:
Önismeret, Spirituális, Filozófia, Élet, Lélekversek.