A belső szentély őrzője

Ma nem nyitok kaput a külső zajnak,
a figyelmem befelé, a forráshoz vezet.
Tudom már: a testem a lélek temploma,
s én vagyok az őrző, ki a fénnyel kezet vet.

Ma nem adom el a csendem ígéretekért,
s nem kínálom a tüzem ott, ahol fázik a szív.
A vágyam nem alku, hanem tiszta virágzás,
mely csak a biztonság mély talaján hív.

Ma nem bizonyítok, és nem koldulok hitet,
a tartásom a válasz, a jelenem a pajzs.
Aki látni akar, a lelkemben meglel,
aki csak érintne, az kívül marad majd.

Az este nem kér számon semmit a naptól,
csak átölel puhán, mint egy szakrális igen.
Ma hű voltam magamhoz, a belső oltárhoz,
s megnyugszom Isten tenyerén, s a szívemen.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.