A sötét líra a lélek árnyékos ösvényein vezet végig: ott, ahol a kimondatlan félelmek, a fájdalom, a belső üresség, a veszteség és a törékenység találkoznak. Ezek a versek nem menekülnek az igazság elől — megmutatják a létezés sötétebb oldalait, azt a mély érzelmi súlyt, amelyet mindannyian hordozunk magunkban.
A sötét hangulatú költemények a gyász, a magány, a félelem, a belső küzdelem és az önkeresés pillanatait hozzák felszínre. A sorok egyszerre nyersek, őszinték és megrendítőek: feltárják azt a részt, amelyről ritkán beszélünk, mégis ott él bennünk. A sötét líra segít szembenézni a fájdalommal — és megérteni, hogy az árnyék is része az útnak.
A sötét versek olyan világot teremtenek, ahol a csendnek súlya van, a gondolatok élesek, a képek intenzívek, és minden rezdülés mögött ott a lélek igaz története. Ezek a művek nem lehúznak — megmutatják, hogy a mélységből is születhet felismerés, tisztulás és belső erő.
Merülj el a sötét líra különleges világában: ahol az érzelmek árnyékban formálódnak, a szavak fájnak, mégis gyógyítanak, és minden sor egy lépés önmagunk mélyebb megértése felé.
A sötét hangulatú költemények a gyász, a magány, a félelem, a belső küzdelem és az önkeresés pillanatait hozzák felszínre. A sorok egyszerre nyersek, őszinték és megrendítőek: feltárják azt a részt, amelyről ritkán beszélünk, mégis ott él bennünk. A sötét líra segít szembenézni a fájdalommal — és megérteni, hogy az árnyék is része az útnak.
A sötét versek olyan világot teremtenek, ahol a csendnek súlya van, a gondolatok élesek, a képek intenzívek, és minden rezdülés mögött ott a lélek igaz története. Ezek a művek nem lehúznak — megmutatják, hogy a mélységből is születhet felismerés, tisztulás és belső erő.
Merülj el a sötét líra különleges világában: ahol az érzelmek árnyékban formálódnak, a szavak fájnak, mégis gyógyítanak, és minden sor egy lépés önmagunk mélyebb megértése felé.
Újból meglátogatott; Mellém kúszott a magányos csendben, Sebet vájt újra a szívemben.Tovább olvasom…
Döntöttem az erdőben- A sűrű Farengetegben... A démonok ott voltak,Tovább olvasom…
Erdőbe vittél és szépeket mondtál, Magasztos fenyőfa törzséhez nyomtál. Szemembe néztél, belémmmarkoltál, Kardnyelveddel szerteboncoltál.Tovább olvasom…
Pupilla tágul, Feszül a húr, Szívem bezárul, kéz hozzámnyúl.Tovább olvasom…
Ereimben hagytad a tűt és nesztelen elhagytál, Csak ülök a csendben. Várj...úgy hallom te szóltál.Tovább olvasom…