Az első hópihe

Nem zuhan,
csak lebeg,
egy eltévedt hópihe,
az égből ered.
Olyan lassú, óvatos,
mintha félne.
Kocogtatja az ablakot,
a tél üzenete,
egy halk kopogás,
egy fehér ígéret.
Még nem borít be mindent,
csak egy porszem,
a sötét járdán,
egy pillanatnyi csillogás.
De érezni,
valami megváltozott,
a levegő más,
a csend mélyebb.
Az első hópihe,
egy csendes kezdet,
várakozással teli ígéret,
a tél gyengéd érintése.

Hozzászólások (3 darab)