Gyógyító hópehely
Vizkeleti Erzsébet
Forrás: Múzsák Könyvtára csoport facebook oldal
Gondolataimba mélyedve
sötétedő utcán haladtam,
árnyak között eltévedve
sűrű erdőben bolyongtam.
Lelkemben bánat-parazsak,
múltból felcsapó sebek
sziszegve lángra kaptak,
s mint pokol tüze égettek.
Hirtelen megnyílt az ég,
hópelyhek hűvös csókkal
égő arcomat érintették,
s betakartak puha hóval.
Csodában elmerülve néztem
hópihék súlytalan táncát,
míg hulltak egyre reméltem
eloltják szívem bánat-lángját.
Este vastag hó fedte a földet,
s a csöndben minden elsimult,
hallgatva fehér mindenséget
szívemben a parázs is kihunyt.
sötétedő utcán haladtam,
árnyak között eltévedve
sűrű erdőben bolyongtam.
Lelkemben bánat-parazsak,
múltból felcsapó sebek
sziszegve lángra kaptak,
s mint pokol tüze égettek.
Hirtelen megnyílt az ég,
hópelyhek hűvös csókkal
égő arcomat érintették,
s betakartak puha hóval.
Csodában elmerülve néztem
hópihék súlytalan táncát,
míg hulltak egyre reméltem
eloltják szívem bánat-lángját.
Este vastag hó fedte a földet,
s a csöndben minden elsimult,
hallgatva fehér mindenséget
szívemben a parázs is kihunyt.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!