Ezen az oldalon elemezheted
Mátyus Délia Erzsébet „Végkép”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Egy nap mindez majd véget ér.
2
Eltakar mindent a didergő tél.
3
Emléked elfújja az őszi szél,
4
Halálba torkoll át mindaz, ami él.
1
Sosem jösz rá, hogy mi volt a lényeg,
2
Ki volt a jó, a rossz vagy a féreg,
3
Miért van sötét ha kezedhez érek,
4
Szemedbe nézek, de már semmit nem kérek...
1
Lehunyod szemed és megszűnik valód.
2
Itt hagyod vagyonod, palotád, otthonod...
3
Itt marad az ifjúság emléke tárgyakban,
4
A családi hagyaték szétfoszlott álmokban,
5
Egykori szerelmek elvásott ágyakban,
6
Kedvenc bögréd, egyszervolt házadban...
5
A valóság fáj, ha sok az elvárás,
6
Szürkül a táj, jön az érvágás...
7
Csak készülj a semmire -
9
Ne hagyj hátra szemetet,
1
Egy nap mindez nélküled megy tovább.
2
Tovább él egy ideig az összes hamis barát,
3
Könnyeid nyaldossa majd a vég,
4
S bár feletted lesz, mégis örökre összezárul az ég.