Ezen az oldalon elemezheted
Gyurkó Mónika „"Tavaszi menyasszony"”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Kinézek az ablakon s elönt e békés nyugalom,
2
a terebélyes cseresznye fa ága hullajtja szirmait az utcára.
3
Nézem a szemben lévő házat,
4
kertjében a szomszéd néni metszi az orgona ágat.
5
A nyitott ablakunkon beúszva,
6
érzem bódítón illatos virágát.
7
Rád gondolok szerelmem, éppen reád kinek
8
méhemben hordom kisfiát.
9
Milyen csodálatos is ez, ez a szépséges jelmez,
10
amit a természet minden tavasszal felvesz.
11
Nézem a távolban nyúló hegyeket,
12
a fehér Petőfi hidat mely Budára átvezet.
13
S én oly hálás vagyok, hogy ide születtem,
14
s gyermekem majd büszke s hűséges magyarként nevelem.
15
A Kisalföldtől a Tiszáig vele majd mindent bejárok,
16
megmutatom neki e szépséges Magyarországot.
17
Te meg majd arról mesélsz neki,
18
mikor egy napon, kirobbant a forradalom,
19
s többezer magyar állt talpra, a máig ismert nemzeti dalra.
20
Elmeséled neki, hogy milyen egy igazi hazafi,
21
ki védi, óvja országunkat, mely békét ad családunknak.
22
Megismeri majd a Budapesti elszenvedett vereséget,
23
s hogy hullottak a Dunába, a szépséges híd pillérek.
24
Megérteted vele mi az a hazaszeretet,
25
mely kardot, fegyvert ránt, hogy védje a hegytetőket s
26
a hosszan elterülő Alföldet,
27
a százszorszépen virágzó fákat, s a vércseppekkel borított fűszálat.
28
Kinézek az ablakon, s megrémít e múltba nyúló gondolatom,
29
míg a cseresznye fa ága, hullajtja szirmait a világra.
31
feltűnik szikár alakod a rongyos katonaruhába.
32
Felnézel az ablakunkra, tekinted fáradt, s büszke,
33
s én Rád mosolygok kedvesem,
34
Reád, aki védi a magyar nemzetet, engemet,