Ezen az oldalon elemezheted
Gyólay Karolina „Kiáltanék”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Kiáltanék, de már nem bírok,
2
a hang megint elapad torkomon,
3
mint egy madár törött szárnya
4
fájó, utolsó szárnycsapása.
2
az elvárások gubancos hurka,
3
egy láthatatlan, erős kötél,
4
ami fájdalmasan fojtogat lassan.
1
Nyelem, felemelt fejjel,
2
a keserű, sós könnyeimet,
3
s torz mosolyt rajzolok
1
Egy idegen arcot viselek,
2
ami nem én vagyok, se leszek,
3
robotoló, árnyas napok halmaza,
4
lelkemet perzselő pokol ajtaja.
1
Kiáltok hát: lássatok, halljatok,
2
mielőtt a fény eltéved, elszáll,
3
mielőtt a színek elvesznek,
4
s csak a szürkület ölel magához.
1
Ne fogyjon el a melegítő fény,
2
ne vesszen el az életadó remény,
3
ne haljon ki a pislákoló láng,
4
ledobom terhem, kikiáltom, ami bánt.