Ezen az oldalon elemezheted
Vizkeleti Erzsébet „Fényből szőtt csend”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A tél a háztetőkre halkan ráhajol,
2
mint régről őrzött halk imák szava,
3
s a csillagfényből lassan kibomol
4
múlt időknek minden karácsonya.
1
A fenyőágon gyertya lángja remeg,
2
és fényében évek emléke táncol,
3
elhozza a csönd csodáját szíveknek
4
s minden álomból új reményt rajzol.
1
Kint hó hull, bent lélek melegszik,
2
az idő megpihen az ablak páráján,
3
érzem, most minden igazzá válik,
4
a szeretet megáll az év körhintáján.
1
Télből ünnep lesz, fényből varázs,
2
szívből szó, mely átölel s ott marad
3
és míg a világ a havat hordja vállán,
4
szívemet reménnyel tölti el a pillanat.