Ezen az oldalon elemezheted
Kollár Kornélia „Szüleink”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
2
Szüleink veszik az első öltözékünk,
3
Mikor meghalnak, mi azt adjuk, amiben az utolsó útjukon velünk vannak.
4
Ott vannak első lélegzetünknél,
5
Mi pedig az utolsó másodpercüknél.
1
Ők ölelnek először bennünket,
2
Mi pedig szorítjuk a halálos ágyukon kezüket.
3
Ott vannak első könnyeinknél,
4
És az utolsó értük ejtettnél.
1
Minden fontos pillanatban velünk vannak,
2
Kivétel, ha az élet kevesebbet ad.
3
Haláluk után is ott vannak,
4
S lélekben minket vigasztalnak.
1
Micsoda kettős játék az élet.
3
Csodákkal tarkított álomvilág,
4
Csak az ébredés ne taszítana szomorúságot rám.
1
A szülők miért nem élnek örökké?
2
Miért nem együtt ér véget a lét?
3
Miért nem együtt lépjük át a kaput?
4
Miért kell látnunk az itt maradt hamut?
1
Miért húz az élet falat?
2
Miért ér véget a lét hamar?
3
Még annyi dolgunk lett volna,
4
Ehelyett félbeszakadt egy pillanat alatt.
1
Fel lehet erre készülni?
2
Hogy ami elkezdődött, be is fejeződik?
3
A szeretet véget nem ér soha,
4
Csak valaki előre megy, és van, aki marad.