Ezen az oldalon elemezheted
Mahler Csaba „Hamvakból születő haza”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Ránk omlott az ég, s a szél zokogva lehelt,
2
Folyó mélyén csillag hullt, s megpihent.
3
A tatár vas az alkony szívét tépte,
4
Isten arca némán hullt a mélybe.
1
A fű helyén már csont fehére dermedt,
2
Vér csillogott, hol álom sem termett.
3
Ló ordított, zászló hullt a porba,
4
S a haza lelke tört szét a vész sodrába.
1
A király futott, s a nép árnya követte,
2
A múlt lobogott, majd hamuvá lett benne.
3
Anyák jaját vitte messze a szél,
4
Holnap álmát temette az éj.
1
Ott hunyt ki a fény, s a csend öltött testet,
2
Hol az ember ajkán már némaság reszketett.
3
A Tisza tükrén fekete árny zengett,
4
S az ország szíve aláhullt, mint megtört nemzet.
1
De a föld alatt még álom virraszt,
2
Sötétségből lassan világot fakaszt.
3
Egy nép lelke újra útra kel,
4
Régi haza hajnalra ébred fel.