Ezen az oldalon elemezheted
Elias Axel Reid „Tavaszi derű”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Lágy szél játszik az ágak között,
2
mintha titkokat súgna a rügyeknek,
3
a fák lassan zöldbe öltöznek,
4
és minden levélben ott remeg egy új kezdet.
5
A napfény áttör a lombok között,
6
arany csíkokat rajzol a földre,
7
és ahogy végigsiklik a kert fölött,
8
minden egy kicsit melegebb, egy kicsit könnyebb lesz tőle.
1
Az udvar megtelik madárdallal,
2
vidám hangok szállnak az égen át,
3
egyik felel a másiknak, nevetve,
4
mintha csak örülnének a tiszta reggelnek.
5
A pitypang sárga kis napként ragyog,
6
az ibolya csendben illatot lehel,
7
és minden apró virág azt súgja:
8
csak hagyd, hogy rád találjon a napfény.
1
A szilvafa virágba borul,
2
fehér felhőként áll a kert közepén,
3
körülötte méhecske zümmög szorgosan,
4
mint aki tudja, hogy dolga van még.
5
A levegő tele van friss illatokkal,
6
a fény puhán simul a tájra,
7
és minden mozdulatban ott bujkál
8
valami kedves, egyszerű csoda.
1
Az égen felhők úsznak csendesen,
2
lassan, mint egy békés gondolat,
3
alattuk a világ csak mosolyogva nő,
5
És ahogy a tavasz szétárad körülöttünk,
6
szinte észre sem vesszük talán,
7
hogy nemcsak a fák és virágok ébrednek –
8
hanem bennünk is kinyílik valami lágy.