Ezen az oldalon elemezheted
K. Barbara „Az orgona emléke”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Gyermekkori emlékek, már oly messze járnak,
2
A múlt nyomán a széllel túl messzire szállnak.
3
De néha egy-egy illat felidézni akarja,
4
Hisz ilyenkor kezd virágozni az illatos orgona.
1
Éveken keresztül minden egyes évben,
2
Csokorba fogtam és bekötöttem szépen.
3
Bár sorsa szomorú volt, mégis a jó szándék szőtte,
4
Mikor én elindultam vele a temetőbe.
1
Nagymamám – emlékszem, mennyire szerette,
2
Minden virágzáskor csöndesen figyelte.
3
Gyermekként én is gyakran csodáltam,
4
Finom illatát annyira imádtam.
1
Valahol az orgona mindig rá emlékeztet,
2
Minden virágzáskor az emlékek újjáélednek.
3
Mama ölében újra gyermek vagyok,
4
Az orgona virágzásakor valamit belőle visszakapok.
1
Ma már nem viszek neki virágot, kicsit messzebb élek,
2
De bennem szép emlékek mai napig élnek.
3
Az orgona számomra nagymamám emléke,
4
Szívemnek örökkévaló sejtelmes szentélye.