Az orgona emléke

Gyermekkori emlékek, már oly messze járnak,
A múlt nyomán a széllel túl messzire szállnak.
De néha egy-egy illat felidézni akarja,
Hisz ilyenkor kezd virágozni az illatos orgona.

Éveken keresztül minden egyes évben,
Csokorba fogtam és bekötöttem szépen.
Bár sorsa szomorú volt, mégis a jó szándék szőtte,
Mikor én elindultam vele a temetőbe.

Nagymamám – emlékszem, mennyire szerette,
Minden virágzáskor csöndesen figyelte.
Gyermekként én is gyakran csodáltam,
Finom illatát annyira imádtam.

Valahol az orgona mindig rá emlékeztet,
Minden virágzáskor az emlékek újjáélednek.
Mama ölében újra gyermek vagyok,
Az orgona virágzásakor valamit belőle visszakapok.

Ma már nem viszek neki virágot, kicsit messzebb élek,
De bennem szép emlékek mai napig élnek.
Az orgona számomra nagymamám emléke,
Szívemnek örökkévaló sejtelmes szentélye.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.