A szikla kalandja

Megszédült az öreg szikla
le is esett a hegyről,
belepottyant egy csermelybe
vizes is lett ő egyből.

Ám, miközben alázuhant
megrepedt a pereme.
Legalább ötven felé tört,
le is vált a teteje.

Megforgatta a kis csermely
a sok szikladarabot,
nagy sodrása el is kapott
sok kicsit és egy nagyot.

A legnagyobb tovább gördült
a hűs csermely vízében,
sok hasonló társát látta
lent a patak mélyében.

Mert patak lett a csermelyből
meghízott az ő vize,
sok-sok kilométer után
nem maradt ő kicsike.

Tovább hízott folyóvá vált
széles partokat mosott,
útközben a szikladarab
egy nagyobb kővé kopott.

Hosszú utat jártak ők be,
együtt a víz és a kő.
Már egy kavics nézi folyót,
hogy mily hatalmasra nő.

Egyszer aztán nagyot nézett
kitárult a horizont,
előtte állt a nagy tenger
a folyó meg beleront.

Ám addigra a kavicsból
már csak homokszem maradt,
ki is sodorta egy hullám,
meglátta a partokat.

Sok vidám kis gyerek játszott
a tengerpart homokján,
szikla és víz szülte homok
milliárdból egy csupán.

Nemsokára homokvár nőtt
kis gyermek kezek alatt,
homokszem csillog tetején
a sziklából csak ez maradt.