Kölcsön-pasi (3-részes novella) 2.rész

- Figyelek, hogyne figyelnék! - mondta Panni, de az esze egészen másutt járt.Tartott tőle, hogy Roberto nem fog kötélnek állni.
- Mi a baj, Panni? - kérdezte Rita barátnőjét, mert észrevette, hogy a lány nagyon nyugtalan.
- Mi lenne? Semmi. Hogy kérdezhetsz ilyet? Ha a bátyád nem vevő a dologra, akkor hoppon maradtam. Nem mondhatom anyámnak, hogy a "párom" nem jön haza. Rögtön elkezdené firtatni, hogy mi történt, miért nincs itt, bla-bla. Tanácstalan vagyok...
- Akarod, hogy beszéljek a bátyuskámmal? - kérdezte Rita.
- Ó, megtennéd? -nézett hálálkodva barátnőjére Panni. - Én most valahogy nem vagyok formában.- tette hozzá.
Rita átment a másik szobába, majd pár perc múlva visszajött.
- Sajnos...-csak ennyit mondott.
- Tudtam! Szinte biztos voltam benne, hogy nem fog belemenni a dologba. Most mi legyen?
- Háát...-nézett sokatmondó pillantással Pannira a lány.- Roberto csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy ha valamit akarsz, miért nem személyesen kérdezed...
- Komolyan? De jó! Ez azt jelenti, hogy még nem veszítettem el a csatát. - mosolyodott el végre Panni. - Holnap beszélek vele a munkahelyén.
A két lány még egy darabig beszélgetett. Tervezgettek a hétvégével kapcsolatban. Félóra múlva Rita hazament. Másnap Panni jókedvűen állított be a szerkesztőségbe. Még a délelőtt folyamán felkereste Robertót, hogy ecsetelje neki terveit.
- Hohó, drágám, te már kész tények elé állítottál! Én egy szóval sem mondtam, hogy belemegyek ebbe az őrültségbe.
- De Rita tegnap azt mondta...
- Rita!-legyintett a fiatalember.
- Szóval nem vállalod?
- De nem ám!
- Hát milyen barát vagy te?
- Egy igaz barát, aki mindig őszinte, nem csal, nem hazudik...
- Roberto, ez nem hazugság! Segíts rajtam, csak most az egyszer!-vette könyörgésre a szót Panni.
- Nem, mondtam már, hogy nem!-hangzott az erélyes válasz.
- Neeem? Hát jó! De ne gyere többet utánam, hogy fordítsd le ezt az olasz szöveget, légyszi mondd meg, mi van a kép alá írva...! Jöhetsz nekem az olasz divatlapjaiddal, többet nem fordítok le neked semmit, az biztos. Guglizzál csak, ahogy a többiek csinálják.-vágta oda Panni. Nem tudta, miért mondta ezt, de egy próbát megér, gondolta. Megfordult és elindult.
- Várj csak! - kiáltott utána a fiú. -Tényleg nem fogsz nekem szöveget fordítani?
- Nem!
- Panni, állj meg, gyere vissza!
A lány elmosolyodott, de mire megfordult, unott arckifejezéssel nézett Robertóra.
- Tessék, mit akarsz?
- Mikor lenne az akció?
- A hétvégén.
- Most?
- Igen, három nap múlva.
- Ó, akkor sajnos nem vállalhatom. Pedig már majdnem belementem. Pénteken este repülök Milánóba, szombaton lesz ott egy nemzetközi divatbemutató, ott fogok fotózni...
- De a péntek délutánod szabad, ugye? Így eljöhetnél arra a néhány órára, anyámnak meg azt mondjuk, hogy riportot kell készítened Milánóban. Anyám ugyanis úgy tudja, hogy kollégák vagyunk ...De ha nem akarod, nem kell eljönnöd.Tudod: nem erőszak a disznótor. Csak akkor valaki mást kell találnod, aki rendszeresen lefordítja neked az olasz szövegeket...
- Ez most zsarolás?
- Vedd, aminek akarod...Na, hogy döntöttél?
- Nem szívesen, de vállalom. Belemegyek ebbe az őrültségbe. De előre mondom, semmi bizalmasság!
Panni odaugrott a fiúhoz, átkarolta és két cuppanós puszit nyomott az arcára. Roberto hátralépett és csak ennyit mondott:
- Mondom, hogy semmi bizalmasság!
- Rendben van, köszönöm, te drága! -nevetett a fiúra Panni. Már indult volna vissza a szerkesztőségi irodába, amikor Roberto utánakiáltott:
- Fényképekre nincs szükséged?
- Miféle fényképekre ? -nézett a lány értetlenül Robertóra.
- Hát alibi-fotókra, amin együtt vagyunk, vagy erre nem is gondoltál?
- Ó, mihez is kezdenék nélküled, Roberto, azaz Vendel...
- Vendel?
- Hát anyám úgy tudja, Vendelnek hívnak...
- Vendeeel? Micsoda név! Jobbat nem tudtál kitalálni?
- Hirtelenjében ez jutott az eszembe, Vendelkém...-nevetett a lány a fiúra. Bementek Roberto műtermébe, ahol néhány közös fotót készített a fiú. Másnap egy hatalmas borítékot nyomott a lány kezébe. A borítékban négy darab vékony fakeretbe helyezett fénykép volt kettejükről. Panni és Vendel egy tónál, egy kiállításon, egy sétahajón meg egy várromnál. Természetesen nagyon jól elkészített "fotoshoppokról" volt szó. A képek ennek ellenére nagyon jók voltak. Panni aznap boldogan ment haza. Kirakta a lakásba a képeket, majd elhatározta, hogy bevásárol ezt-azt, pontosabban vesz néhány "férfidolgot", hogy úgy tűnjön, a lakásban néhanapján férfi is tartózkodik. Először egy illatszerboltba ment. Fogkefét, tusfürdőt, borotvahabot vett. Fizetett, majd kiment a boltból. Kint jutott az eszébe, hogy borotvára is szükség van. Visszament, megvette a borotvát. Alig ért az utca végére, eszébe jutott, hogy valami arcszeszre is szükség van. Megint visszament. A két elárusítónő gyanúsan végigmérte a lányt, de nem szóltak semmit. A lány fizetett és kiment. De akkor megint eszébe jutott valami. Visszafordult, bement a boltba, de nem mert ránézni az elárusítónőkre. Egyenesen a férfi parfüm részleghez ment. Sorra- szaglászott néhány dezodort meg parfümöt. Olyat akart, amit később majd ő is használhat. Végre talált egy megfelelőt, fizetett, majd gyorsan távozott. Amint becsukta maga mögött az ajtót, a két eladó hangos kacagásban tört ki. "Na,ebbe a boltba sem jövök egyhamar..."-mondta csak úgy magának Panni. A szomszédos utca elején volt egy cipőbolt, oda is bement. "Férfipapucsot kell vennem...De vajon hányas lába lehet Robertónak? A fene se tudja...Mindegy, veszek egy negyvennégyeset és kész..." Így is tett. Megvette a papucsot. Hazasietett. Körülnézett a lakásban. Megpróbálta anyja szemével nézni a dolgokat. Az ágy! Pontosabban az ágynemű. Gyorsan felhúzott egy ugyanolyan ágyneműt a másik párnára meg paplanra. Az újonnan felhúzott dolgokat kissé meggyűrögette, hogy úgy tűnjék, mintha használták volna. Elhatározta, hogy ma ebben az új "ágyban" alszik majd. Így még hihetőbb lesz, hogy használták. Bement a fürdőszobába, kirakta a borotvát, a habot, a parfümöt, fogkefét...A fogkefe sörtéivel jó párszor végigszaladt az ujjain, alaposan megdörzsölte tenyerét is, azt a látszatot keltve, hogy használják a kefét. A férfi tusfürdőből egy kicsit kiöntött a lefolyóba, a borotvahabot nyitva hagyta, s egy kis habot kifújt a mosdó szélére is. Végül a borotválkozás utáni arcszeszből öntött ki egy kicsit. "Na,kész!" -nézett körül elégedetten a fürdőszobában. Elővett még egy nagy sötétkék fürdőlepedőt. "Ma este ezzel fogok törölközni..."-mondta. A törölközőnek is azt a látszatot kell keltenie, hogy használatban van.
Este még átgondolta, minden rendben van-e. Elégedett volt magával. "Most már jöhet az anyám!"
És másnap meg is érkezett Emma asszony...
(folyt.köv.)