Kölcsön-pasi (3-részes novella) 1.rész
Garami Nelli
Forrás: Internet
- Micsoda...???-kiáltott fel Panni, a mikor végigolvasta anyja üzenetét. A rövid üzenetben csupán ennyi állt: "Pénteken meglátogatlak, hétfőn már utazom is tovább. Örülök, hogy végre megismerhetem a párodat is: Anya."
Panni lerogyott az ágyra, idegességében elkezdte a körmét rágni. Utoljára gyerekkorában tette ezt. De most ideges, nagyon ideges, látszik rajta, hogy mindjárt szétpattan a méregtől.
- Most mit csináljak? Mi a fenét csináljak? -kérdezte csak úgy magától. Választ persze nem kapott, kitől is kapott volna...Tovább morfondírozott, elgondolkodott, felidézte a két évvel ezelőtt történteket. Hogy is volt...?
Panni anyjával lakott a főváros egyik luxusnegyedében. Gyönyörű házuk volt. A szülők-mindketten balett-táncosok- sokra vitték, nagyon tehetségesek voltak. A színház társulatával bejárták csaknem az egész világot. Sokáig nem született gyerekük, Emma asszony nem akarta tánckarrierjét feláldozni. Táncolt, amíg "kereslet" volt iránta. Amikor a színházból kimaradt, akkor sem hagyta abba a táncolást, nyitott egy balett-iskolát gyerekek számára, ott oktatta a kicsiket. Harminckilenc éves volt, amikor megszülte Pannit. Nagyon örültek a kislánynak, gyakran mondogatták férjével, Palival,hogy a kis Panniból is balett-táncosnő lesz. Mert hiszen a kislány állandóan táncolt és azt bármilyen zenére. Amikor a lány ovis lett, anyja elkezdte őt is oktatni az iskolájában, igyekezett megmutatni lányának a balett szépségeit...Azonban Pannit nem érdekelte a balett, ő inkább a modern táncokat szerette. A szülőknek ez egyáltalán nem tetszett, mondták is sokszor a lánynak, hogy ebben az ugra-bugra táncban nincs semmi szépség. Panni azonban nem hagyta magát, csak nagy ímmel-ámmal lehetett őt bevonszolni a balett-iskolába. Fél év után aztán szülei letettek róla, hogy lányukat valaha is valamelyik neves színház balett- testületében lássák szólistaként...Teltek az évek, Panni iskolás, majd gimnazista lett. A pályaválasztásnál megint csak a szülők akartak dönteni:"Vagy ügyvéd,vagy orvos leszel!"-jelentette be anyja már sokadjára. "Nem, nem leszek sem ügyvéd, sem orvos!Értsétek meg már végre: én újságíró akarok lenni!" A szülőknek nem tetszett lányuk döntése, állandóan megjegyzéseket tettek neki: "Ide figyelj, Panni! Egy firkász, aki teleírja badarságokkal a lapokat, bárkiből lehet..Te többre vagy képes! Hagyd már ezt a hülye ötletet! Gondolkodj logikusan! Milyen jövő várhat majd rád? Tudod, mennyi lóti-futi firkász futkos a nagyvilágban? Aztán meg, sosem lenne nyugtod. Ide-oda küldözgetnének, ezt írd meg, azt írd meg...De egy jónevű orvos vagy ügyvéd, az lenne a neked való...Nem kéne rohangálnod, ülnél a jó, meleg irodádban, na, mit szólsz hozzá...?"Panni nem szólt semmit. Nem érdekelte szülei véleménye. Beadta a jelentkezését az egyetemre. Négy év múlva újságíró lett belőle. A szülők belenyugodtak ugyan, hogy lányuk újságíró lett, de lelkük mélyén nagyot csalódtak. Panni elhelyezkedett az egyik napilapnál. Szerette a munkahelyét. Nagyon hamar összebarátkozott kollégáival is, akik megkedvelték a fiatal, igyekvő, kreatív lányt. Munkahelyén minden a legnagyobb rendben volt, de otthon egyre rosszabb lett a helyzet. Amióta dolgozni kezdett, szülei (de főként az anyja) állandóan azzal nyaggatták, hogy keressen már magának egy fiút, aki majd elveszi feleségül. De nehogy valami csóró legyen az. A "Mikor lesz már valakid?Találkoztál már a nagy Ő-vel? Még mindig nincs barátod? Mikor mész már férjhez?" típusú kérdések szinte naponta elhangzottak. Panninak meg egyelőre esze ágában sem volt fiúzni, nem hogy még férjhez menni. Aztán történt egy tragédia a családban. Panni édesapja egy szívinfarktus következtében meghalt. Szomorú napok vártak anyára és lányára. Emma asszony magába zárkózott, egész napokat töltött a dolgozószobájában, ahol a régi fotókat nézegette. Teltek a hetek, hónapok, s Panni annak ellenére, hogy édesapja már nem volt közöttük, kezdte magát felszabadultabban érezni. Természetesen nem apja halála miatt, hanem, mert megszűntek az állandó kérdezősködések férjhez menetelével kapcsolatban. Aztán egyszer csak minden kezdődött elölről. Mihelyt anyja kissé összeszedte magát, újra napirendi pont lett Panni férjhez menetele. A helyzet egyre rosszabb lett, most már valóban minden áldott nap terítékre került a téma. Sőt, napjában többször is. Végül odáig fajult a dolog, hogy a lány elhatározta, elköltözik hazulról. Az elhatározást tett követte, s Panni az ország másik végébe költözött, több száz kilométerre anyjától. Az anyja eleinte dúlt-fúlt, de nem volt mit tennie, kénytelen volt belenyugodni a helyzetbe. Már csak azért is, mert a lány egy nagyon jó ajánlatot kapott az ottani hetilaptól. Panni kibérelt magának egy kétszobás lakást a kisvárosban. Most már nem kellett anyja állandó kérdéseitől tartania. Bár ez csak részben volt igaz, ugyanis az első napokban anyja napi szinten hívogatta. Reggel azért, hogy felkelt-e már, délután meg azért, hogy otthon van-e már, este meg azért, hogy leellenőrizze, nem csavarog-e valahol. Panni nagyon hamar megunta ezt az állandó "kontrollt", s ha anyja hívta, nem vette fel a telefont. Amikor visszahívta az anyját, az mondta, hogy elromlott a telefonja, jobb lesz, ha inkább üzeneteket írnak majd egymásnak a neten. Így is lett. Ettől kezdve "íméleztek" egymással. Panninak ez sokkal jobban megfelelt, mint az állandó telefonálgatás. Sőt, hogy anyja kedélyén javítson egy kicsit, kitalálta, hogy megismerkedett egy fiatalemberrel, s már randiztak is. Anyja meg is írta neki, hogy "navégre". Ettől kezdve viszont minden levelében kérdezett Vendelről (így hívták Panni kitalált, nem létező szerelmét), s Panni boldogan újságolta el, hogy most már rendszeresen találkoznak, színházba, moziba, kiállításokra is járnak...Az anya megnyugodott, s Panni is elégedett volt...Lassan már egy éve, hogy Panni "megismerkedett" Vendellel. Karácsonykor hazautazott anyjához, sajnos egyedül, mert Vendel eltörte a lábát, a térdét kellett megoperálni, kórházban van. Ezt találta ki a lány. Anyja nem gyanított semmit, elhitte a mesét. Még csomagolt is sütit lánya "jövendőbelijének" és jobbulást kívánt neki. Ez két hónappal ezelőtt történt.
Eddig jutott gondolataiban Panni....most meg itt ül és nem tudja, mit csináljon. Csak ül, maga elé meredve bámul a nagy semmibe. Gondolatai gyorsan pörögnek. "Muszáj valamilyen megoldást találnom! Muszáj, muszáj!"-mondogatja. Aztán a homlokára csap: "Rita! Ez az! !Rita! Talán neki lesz valami ötlete..." Rita két évvel idősebb nála, együtt dolgoznak a szerkesztőségben, ő a lap grafikusa. Rögtön fel is hívta Ritát, röviden beszámolt barátnőjének a történtekről. Rita csak ennyit szólt a telefonba: "Rögtön ott vagyok, ne búsulj, kitalálunk valamit!" Pár perc múlva meg is érkezett a lány. Panni elkámpicsorodott arccal részletesebben elmondta Ritának, hogy anyja pénteken érkezik és szeretne megismerkedni a párjával. "Vendellel ?" nevetett a szemébe Rita. Jó barátnők voltak, mindent tudtak egymásról. "Ne nevess, ez egyáltalán nem vicces!" -mordult fel Panni. "Inkább azt mondd meg, mit csináljak, honnan szerezzek egy pasit három nap alatt? Ma kedd van, pénteken érkezik az anyám..."Tudod mit? Eszembe jutott valami, pontosabban valaki: a bátyám!" -kiáltott fel Rita. "Roberto...?De hisz ő..." Rita közbeszólt: "Nincs a homlokára írva". Panni gondolkodott egy picit, majd megszólalt: "Hát, nem is tudom..." Roberto és Rita édestestvérek, pontosabban ikrek. Van néhány közös tulajdonságuk, érdeklődési körük, de van egy, ami nagyon is közös bennük: mind a ketten a férfiakat szeretik. Szóval, Roberto, finoman fogalmazva: meleg. Nem is Robertonak hívják, ez csak a művészneve. Polgári neve: Róbert. A fiatalember egy divatcég fotósa. Nagyon gyakran összefutnak ők hárman, hiszen a hatalmas irodaház második emeletén van a divatcég központja, a lányok szerkesztősége meg a földszinten található. "Panni, hol jár az eszed?"-szólalt meg Rita. Igen, Panni gondolataiban már egészen másutt járt...
Folyt. köv.
Panni lerogyott az ágyra, idegességében elkezdte a körmét rágni. Utoljára gyerekkorában tette ezt. De most ideges, nagyon ideges, látszik rajta, hogy mindjárt szétpattan a méregtől.
- Most mit csináljak? Mi a fenét csináljak? -kérdezte csak úgy magától. Választ persze nem kapott, kitől is kapott volna...Tovább morfondírozott, elgondolkodott, felidézte a két évvel ezelőtt történteket. Hogy is volt...?
Panni anyjával lakott a főváros egyik luxusnegyedében. Gyönyörű házuk volt. A szülők-mindketten balett-táncosok- sokra vitték, nagyon tehetségesek voltak. A színház társulatával bejárták csaknem az egész világot. Sokáig nem született gyerekük, Emma asszony nem akarta tánckarrierjét feláldozni. Táncolt, amíg "kereslet" volt iránta. Amikor a színházból kimaradt, akkor sem hagyta abba a táncolást, nyitott egy balett-iskolát gyerekek számára, ott oktatta a kicsiket. Harminckilenc éves volt, amikor megszülte Pannit. Nagyon örültek a kislánynak, gyakran mondogatták férjével, Palival,hogy a kis Panniból is balett-táncosnő lesz. Mert hiszen a kislány állandóan táncolt és azt bármilyen zenére. Amikor a lány ovis lett, anyja elkezdte őt is oktatni az iskolájában, igyekezett megmutatni lányának a balett szépségeit...Azonban Pannit nem érdekelte a balett, ő inkább a modern táncokat szerette. A szülőknek ez egyáltalán nem tetszett, mondták is sokszor a lánynak, hogy ebben az ugra-bugra táncban nincs semmi szépség. Panni azonban nem hagyta magát, csak nagy ímmel-ámmal lehetett őt bevonszolni a balett-iskolába. Fél év után aztán szülei letettek róla, hogy lányukat valaha is valamelyik neves színház balett- testületében lássák szólistaként...Teltek az évek, Panni iskolás, majd gimnazista lett. A pályaválasztásnál megint csak a szülők akartak dönteni:"Vagy ügyvéd,vagy orvos leszel!"-jelentette be anyja már sokadjára. "Nem, nem leszek sem ügyvéd, sem orvos!Értsétek meg már végre: én újságíró akarok lenni!" A szülőknek nem tetszett lányuk döntése, állandóan megjegyzéseket tettek neki: "Ide figyelj, Panni! Egy firkász, aki teleírja badarságokkal a lapokat, bárkiből lehet..Te többre vagy képes! Hagyd már ezt a hülye ötletet! Gondolkodj logikusan! Milyen jövő várhat majd rád? Tudod, mennyi lóti-futi firkász futkos a nagyvilágban? Aztán meg, sosem lenne nyugtod. Ide-oda küldözgetnének, ezt írd meg, azt írd meg...De egy jónevű orvos vagy ügyvéd, az lenne a neked való...Nem kéne rohangálnod, ülnél a jó, meleg irodádban, na, mit szólsz hozzá...?"Panni nem szólt semmit. Nem érdekelte szülei véleménye. Beadta a jelentkezését az egyetemre. Négy év múlva újságíró lett belőle. A szülők belenyugodtak ugyan, hogy lányuk újságíró lett, de lelkük mélyén nagyot csalódtak. Panni elhelyezkedett az egyik napilapnál. Szerette a munkahelyét. Nagyon hamar összebarátkozott kollégáival is, akik megkedvelték a fiatal, igyekvő, kreatív lányt. Munkahelyén minden a legnagyobb rendben volt, de otthon egyre rosszabb lett a helyzet. Amióta dolgozni kezdett, szülei (de főként az anyja) állandóan azzal nyaggatták, hogy keressen már magának egy fiút, aki majd elveszi feleségül. De nehogy valami csóró legyen az. A "Mikor lesz már valakid?Találkoztál már a nagy Ő-vel? Még mindig nincs barátod? Mikor mész már férjhez?" típusú kérdések szinte naponta elhangzottak. Panninak meg egyelőre esze ágában sem volt fiúzni, nem hogy még férjhez menni. Aztán történt egy tragédia a családban. Panni édesapja egy szívinfarktus következtében meghalt. Szomorú napok vártak anyára és lányára. Emma asszony magába zárkózott, egész napokat töltött a dolgozószobájában, ahol a régi fotókat nézegette. Teltek a hetek, hónapok, s Panni annak ellenére, hogy édesapja már nem volt közöttük, kezdte magát felszabadultabban érezni. Természetesen nem apja halála miatt, hanem, mert megszűntek az állandó kérdezősködések férjhez menetelével kapcsolatban. Aztán egyszer csak minden kezdődött elölről. Mihelyt anyja kissé összeszedte magát, újra napirendi pont lett Panni férjhez menetele. A helyzet egyre rosszabb lett, most már valóban minden áldott nap terítékre került a téma. Sőt, napjában többször is. Végül odáig fajult a dolog, hogy a lány elhatározta, elköltözik hazulról. Az elhatározást tett követte, s Panni az ország másik végébe költözött, több száz kilométerre anyjától. Az anyja eleinte dúlt-fúlt, de nem volt mit tennie, kénytelen volt belenyugodni a helyzetbe. Már csak azért is, mert a lány egy nagyon jó ajánlatot kapott az ottani hetilaptól. Panni kibérelt magának egy kétszobás lakást a kisvárosban. Most már nem kellett anyja állandó kérdéseitől tartania. Bár ez csak részben volt igaz, ugyanis az első napokban anyja napi szinten hívogatta. Reggel azért, hogy felkelt-e már, délután meg azért, hogy otthon van-e már, este meg azért, hogy leellenőrizze, nem csavarog-e valahol. Panni nagyon hamar megunta ezt az állandó "kontrollt", s ha anyja hívta, nem vette fel a telefont. Amikor visszahívta az anyját, az mondta, hogy elromlott a telefonja, jobb lesz, ha inkább üzeneteket írnak majd egymásnak a neten. Így is lett. Ettől kezdve "íméleztek" egymással. Panninak ez sokkal jobban megfelelt, mint az állandó telefonálgatás. Sőt, hogy anyja kedélyén javítson egy kicsit, kitalálta, hogy megismerkedett egy fiatalemberrel, s már randiztak is. Anyja meg is írta neki, hogy "navégre". Ettől kezdve viszont minden levelében kérdezett Vendelről (így hívták Panni kitalált, nem létező szerelmét), s Panni boldogan újságolta el, hogy most már rendszeresen találkoznak, színházba, moziba, kiállításokra is járnak...Az anya megnyugodott, s Panni is elégedett volt...Lassan már egy éve, hogy Panni "megismerkedett" Vendellel. Karácsonykor hazautazott anyjához, sajnos egyedül, mert Vendel eltörte a lábát, a térdét kellett megoperálni, kórházban van. Ezt találta ki a lány. Anyja nem gyanított semmit, elhitte a mesét. Még csomagolt is sütit lánya "jövendőbelijének" és jobbulást kívánt neki. Ez két hónappal ezelőtt történt.
Eddig jutott gondolataiban Panni....most meg itt ül és nem tudja, mit csináljon. Csak ül, maga elé meredve bámul a nagy semmibe. Gondolatai gyorsan pörögnek. "Muszáj valamilyen megoldást találnom! Muszáj, muszáj!"-mondogatja. Aztán a homlokára csap: "Rita! Ez az! !Rita! Talán neki lesz valami ötlete..." Rita két évvel idősebb nála, együtt dolgoznak a szerkesztőségben, ő a lap grafikusa. Rögtön fel is hívta Ritát, röviden beszámolt barátnőjének a történtekről. Rita csak ennyit szólt a telefonba: "Rögtön ott vagyok, ne búsulj, kitalálunk valamit!" Pár perc múlva meg is érkezett a lány. Panni elkámpicsorodott arccal részletesebben elmondta Ritának, hogy anyja pénteken érkezik és szeretne megismerkedni a párjával. "Vendellel ?" nevetett a szemébe Rita. Jó barátnők voltak, mindent tudtak egymásról. "Ne nevess, ez egyáltalán nem vicces!" -mordult fel Panni. "Inkább azt mondd meg, mit csináljak, honnan szerezzek egy pasit három nap alatt? Ma kedd van, pénteken érkezik az anyám..."Tudod mit? Eszembe jutott valami, pontosabban valaki: a bátyám!" -kiáltott fel Rita. "Roberto...?De hisz ő..." Rita közbeszólt: "Nincs a homlokára írva". Panni gondolkodott egy picit, majd megszólalt: "Hát, nem is tudom..." Roberto és Rita édestestvérek, pontosabban ikrek. Van néhány közös tulajdonságuk, érdeklődési körük, de van egy, ami nagyon is közös bennük: mind a ketten a férfiakat szeretik. Szóval, Roberto, finoman fogalmazva: meleg. Nem is Robertonak hívják, ez csak a művészneve. Polgári neve: Róbert. A fiatalember egy divatcég fotósa. Nagyon gyakran összefutnak ők hárman, hiszen a hatalmas irodaház második emeletén van a divatcég központja, a lányok szerkesztősége meg a földszinten található. "Panni, hol jár az eszed?"-szólalt meg Rita. Igen, Panni gondolataiban már egészen másutt járt...
Folyt. köv.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!