A Reggel, Ami Más Volt

​A kísértés ott volt az éjjeliszekrényen. Csak egy mozdulat, és máris látta volna a világ híreit, a lájkokat, az üzeneteket. De a szomszéd szobából hallatszott a gyermeke ébredező szöszmötölése.
​Az apa megállt a Csend Stratégia küszöbén. „A magyarázat börtön” – visszhangzott benne. Nem magyarázta meg magának, miért „kellene” megnéznie a munkáját azonnal. Egyszerűen ott hagyta a telefont. Odament a gyermeke ágyához, leült a szélére, és csak figyelte, ahogy a kicsi kinyitja a szemét.
​– Jó reggelt, apa! – mondta a kisfiú, és olyan mosollyal nézett rá, amit semmilyen digitális elismerés nem tudott volna pótolni.
Abban a pillanatban az apa megértette: ha a telefont választja, ezt a tisztaságot adta volna el. A „józanság” melege járta át. Aznap nem ő vezette a technológiát, hanem a szakrális jelenlét vezette őt. És bár a telefon később ismét a kezébe került, a szíve mélyén már tudta a különbséget az üres értesítés és az isteni dicsőség között.