Ma, belső út

Ma nem kifelé kerestem,
csak befelé léptem egyet.
A csend nem volt idegen többé,
hanem ismerős, meleg hely lett.

A gondolatok halkabbak voltak,
mint eső a távoli tájon.
Nem kértek választ semmire,
csak átfolytak rajtam, nyugodtan.

Ma nem kellett elérnem semmit,
csak megérkeznem magamhoz.
És ebben a csendes mozdulatban
közelebb lettem mindenhez, ami fontos.

Az este majd finoman lezárja
a nap puha történetét.
És bennem marad egy belső út –
ami mindig hazavezet.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.