CELEB

Busz, távolsági járat, egyórás út áll előttem. Beülök egy "négyes ülésbe, a nagy táskámat magam mellé teszem. Negyed óra múlva egy faluba érünk. Sok a felszálló. Látom ám, hogy egy-két gyanús külsejű, sötétebb bőrű, hangoskodó egyén is a várakozók között van. Imádkozom magamban, nehogy mellém üljön valamelyikük. A fejkendős nénit jobban szeretném magam mellett tudni-gondoltam magamban. Sajnos, imám nem talált meghallgatásra, két hangoskodó fiatalember a velem szembeni két ülést választotta. Az egyikük elkezdett énekelni: "Ha nem jön álom az eszembe.."-a Ha nem jön álom a szememre (TNT) helyett. Ezt követte következő dal: "Ne félj újra visszajövök, de addig várj, gyakran várj". Helyesen: "de addig írj, gyakran írj..."(ECHO). Ezután jött az újabb: "Ha hiányzom, ezt mindig nézheted, elrepísztheted..." Ennél a dalnál már közel járt a valósághoz, mert hiszen a szét is tépheted meg az "elrepísztheted" szavak rokonságban állnak egymással. Különben a Bikini: Mielőtt elmegyek című daláról van szó. Dalos kedvű útitársam tovább énekelgetett, de egy idő után abbahagyta "művészi előadását". Hála az égnek! - sóhajtottam (de gondolom, a közelben ülők is fellélegeztek). Egyszer csak a fiatalember hozzám hajol és megkérdezi: Maga ismer engem? Mondom, hogy nem. Tovább kérdezősködik: Tudja maga, mi az a tszelep? Erre én: Szelep? Persze, hogy tudom. Mire ő: Nem szelep, tszelep. Én is tszelep vagyok, olyan, mint a Győzike vagy az Aurélijó, tudja má? Igen, tudom, nagy celebek ők, válaszoltam komolyan. A beszélgetés a következőképpen folytatódott: "Engem mindenki ismer a faluban, szoktam fellépni is". (Gondoltam magamban: esetleg a lépcsőfokra vagy a járdára). "Van művísznevem is: Rikikí"...Na, mikor ezt meghallottam, nagyon kellett uralkodni magamon, nehogy elnevessem magam...Mert bizony én a rikikí kifejezés hallatán nem egy művésznévre asszociáltam, hanem inkább a baromfiudvar kakasának énekére: rikikí, kikirikí, kukurikú! Ezután további információkra tettem szert: "Tudja, a nagy művíszek a nevük mellé teszik a másik nevük betűjit"- bólogattam mélyeket, hiszen tudom, mire gondolt: név+vezetéknév kezdőbetűje. Azt hittem, itt véget ért az előadás, de "művísz" barátom folytatta: "Engem úgy hínak, hogy Ricsi, de a Riki az jobb, a másik nevem Karvai, így vagyok most Rikikí". Inkább nem szóltam semmit, továbbra is megértően bólogattam, de közben alig vártam, hogy leszállhassak végre a buszról. Öt perc múlva elértem a célpontomat, leszálltam. Sajnos, későn jutott eszembe, hogy elfelejtettem autogramot kérni Rikikí-től.
Így most már csak a kukorékolás marad nekem: Rikikí! Kukurikú! Kikirikíííí!