TIGRISUGRÁS

Mai történetem csupán részben az én "szüleményem", ugyanis néhány éve olvastam egy német nyelvű lapban valami hasonlót. Nem emlékeztem rá pontosan, de a lényeg azért megmaradt a fejemben. Nemrég el is meséltem a történetet néhány kolleginámnak, ők csak néztek rám, nem értették a csattanót, még kérdéseket is tettek fel nekem...Egyből rájöttem, hogy humorérzékük egyenlő a nullával. Ezért ezt a kis írásomat csak azok olvassák el, akiknek van humorérzékük és tudnak következtetéseket is levonni bizonyos dolgokból. Íme a történet:
" Na, már csak ez hiányzik! Egy májusi esküvő...Még mit nem, ebből nem engedek!! Hiába akarták anyuék, hogy májusban menjek férjhez, én sziklaszilárdan kitartottam elveim mellett. Persze, májusi esküvő, utána meg irány Párizs. Ahová a legtöbb nászutas készül. Aztán úgy néz ki az egész, mint egy hatalmas csoportos esküvő Kínában. Nem, szó sem lehet róla! Én áprilisban megyek férjhez. Májusban a szamarak párosodnak."- morgolódott Emese. Így is lett: Emese és Kornél áprilisban házasodtak össze. Az anya gondterhelten mondta lányának:
- Naponta írsz nekem legalább egy üzenetet, hogy tudjam, hogy vagytok, mit csináltok, hol jártok Kornéllal. Ígérd meg, hogy minden nap írsz, kérlek!
Mivel Emese egy jól nevelt, szófogadó lány volt, megígérte édesanyjának, hogy beszámol neki mindenről. De valóban "mindenről".
Másnap a fiatalok elrepültek Párizsba. Ilyenkor jó Párizsban, hiszen még csak április van, nincs "telt ház" sehol.
" Megérkeztünk, halálosan fáradtak vagyunk".- érkezett az első üzenet. "Kornél nagyon megértő volt: vacsora, utána azonnal az ágy!"
"Mit akarsz ezzel mondani ?"- írta vissza az anya. Választ azonban jó húsz óra múlva kapott:
"Nincs a világon egyetlen olyan drága, imádnivaló ember, mint Kornél!"
Az anya tanácstalan volt. Mit jelent ez már megint? Hiszen ez volt a nászéjszakájuk. Rögtön írt a lányának:
"Gyermekem! Csak nincs valami baj? Vagy netán együtt örülhetek veletek?"
"Én egyedül örülök Kornéllal. Neked ott van apu!"
Két nap szünet következett. Ekkor írta Emese:
"Ma a MOULIN ROUGE-ban voltunk. Nagyszerű showműsor. Félmeztelen testek. Izgató, fantasztikus este volt".
Az anya azonnal reagált:
"Hol volt az a fantasztikus este? A szállodában?"
Tíz másodperc múlva jött is a válasz: " Ott is! "
Na, most legalább lesz egy kis beszédtémájuk a szülőknek. A fiatalok elhatározták, hogy még egy kicsit fokozzák az izgalmat az édesanyánál.
"Anyu, én annyira imádom ezt a férfit, a hetedik mennyországban érzem magam mellette. Minden éjjel..."
"Ennyire részletesen nem akarok mindenről tudni, inkább Párizsról mesélj valamit!"
Válasz azonban nem érkezett. Csak másnap délelőtt.
"Mit akarsz tudni? "
"Hát valami érdekeset: Eiffel-torony, Notre Dame, Louvre, Montmartre..."
"Crazy Horse! "- jött az azonnali válasz. "Ott láttuk a tigrisugrást! Azonnal ki is próbáltuk a szállodában."
"Mi az a tigrisugrás?-kérdezte gyanútlanul az anya. Emese nem késlekedett a válasszal:
"Én az ágyban, Kornél a szekrény tetején, aztán hopp...!"
Most a jól nevelt, szófogadó lány várt édesanyja válaszára. Közben Kornél is küldött egy üzenetet anyósának: "Ha-ha-ha! Ez csak egy áprilisi tréfa volt!" Az anya sajnos későn kapta meg a hírt vejétől. Éjjel fél tizenkettőkor zümmögött a lány mobilja:
"Gyertek haza! Szörnyű dolog történt! Az apádnak eltört mindkét lába!"