Levél Télapónak

Balázs az asztal fölé görnyedve írt, nagyon összpontosított, nyelve hegyét ajkai közé szorította. Anya benézett a szobába, elégedetten vette tudomásul, hogy másodikos kisfia szorgalmasan írja a leckéjét. Ki is ment apához, s rögtön be is számolt neki:
– Valami nincs rendben ezzel a gyerekkel, saját magától kezdett leckét írni.
– Lehet, hogy megkomolyodott… – válaszolta apa.

Pár perc múlva megjelent a szobában Balázs.
– Készen is vagy a leckével? – kérdezte anya.
– Igen, készen vagyok, de nem a leckével, hanem a levéllel.
– Milyen levélről beszélsz? – kérdezte apa.
– Felolvasom – mondta a kisfiú, és felolvasta a levelet:

„Kedves Télapó!
Tudom, hogy még csak március van, de azért írok neked ilyen korán, hogy időben megkapd ezt a levelet. Tavaly is írtam neked, semmi másra nem vágytam, csak egy videójátékra, de nem kaptam meg tőled. Anyáék azt mondták, hogy azért nem, mert túl későn, december elején írtam a levelet. Így azt nem tudtad időben megkapni. Remélem, idén elhozod nekem a játékot.
Köszönöm, kedves Télapó!
Nagyon foglak várni.
Balázs”

Anya és apa egymásra nézett, majd apa nagy komolyan csak ennyit mondott kisfiának:
– Balázskám, biztos vagyok benne, hogy a Télapó idén időben megkapja a leveledet, és elhozza neked a várva várt játékot…