A váza

Augusztus volt. Vasárnap kora este. Az emberek többsége kinn ücsörgött a ház előtt vagy a kertben tevékenykedett valamivel. Brigitta,a nyugdíjas tanítónő a rózsafáit metszegette. Két felnőtt lánya is ott sertepertélt az udvaron: az egyik a járdát söpörte, a másik épp a szemetet vitte ki a ház előtt álló szemétkukába, amikor észrevette, hogy egy idegen sánta férfi járkál háztól-házig. Egy-két szót vált a háziakkal, majd továbbmegy. A lány oda is szólt az anyjának:
- Anyu, egy idegen járkál egyik háztól a másikig, ki tudja, mit akarhat.
- Ne törődj vele lányom, inkább hozd ide a szemetesvödröt! - válaszolta az asszony.
Néhány perc múlva már a kapujuk előtt állt az idegen fiatalember. Hóna alatt egy újságpapírba csomagolt valamit tartott. Illedelmesen köszönt:
- Jó napot kívánok!
Brigitta asszony odament a kapuhoz,visszaköszönt:
- Jó napot!
- Nem venné meg ezt a vázát?-kérdezte a férfi és óvatosan kicsomagolta papírruhájából a törékeny tárgyat. Egy értékes darab volt, antikváriumba, múzeumba ia beillő régi váza.
- Nem, köszönöm, van elég vázánk.
- Nem kérnék érte pénzt...- jegyezte meg félénken a fiatalember.
- Neem?- kérdezte csodálkozva az asszony.
- Nem. Egy darab kenyeret kérnék érte.
- Kenyeret?-csodálkozott még jobban az asszony.
- Igen, kenyeret -mondta szemlesütve a férfi. - Tetszik tudni, négy hónappal ezelőtt volt egy balesetem, a lábam sínylette meg - mutatott a bal lábára - maradandó károsodást szenvedtem, most már életem végéig sánta maradok. De nem is ez a legnagyobb problémám, hanem az, hogy a biztosítótól négy hónapja nem kaptam egy fillért sem. Amikor rákérdeztem, azt mondták, majd egyszerre elküldik, ami jár. Volt egy kis spórolt pénzünk, azt már sajnos feléltük.
- Feléltük? Azt mondja, feléltük. Ez azt jelenti, hogy többen vannak?
- Igen. Feleségem és két gyerekem van. Kisfiam négyéves, kislányom féléves. Feleségem most vele van otthon. .Jelenleg az anyasági az egyetlen pénzforrásunk, de ez sajnos nem elég. -tette hozzá a férfi, majd így folytatta: Sajnos kénytelen vagyok ezt a gyönyörű vázát feláldoznom, de nincs más választásom. A váza nagyon közel áll a szívemhez, hiszen drága, jó nagymamámtól kaptam nászajándékba.Tudom, hogy nagyon értékes, de mondom, nem tudok más megoldást a problémánkra. Feleségem hétfőn, azaz holnap kapja meg az anyasági járulékot, holnap már tudunk valamit vásárolni, de ma...Hiába jártam végig már a második utcát, az emberek többsége szóba sem állt velem, nemhogy még segítettek volna. Mára, sajnos elfogyott a kenyerünk és ...
- Kata! - szólt oda Brigi asszony az idősebb lányának. A lány odament az anyjához. A két nő pár szót váltott, majd Kata bement a házba. Két perc múlva kijött, kezében egy átlátszó zacskóval, benne egy kiló szeletelt kenyérrel. Átadta a zacskót anyjának. Az asszony a férfi szabad kezébe nyomta a kenyeret.
- Tessék! - mondta. A férfi megköszönte és az asszony felé nyújtotta a vázát. Az asszony csak ennyit mondott:
- Vigye csak haza azt a vázát, fiatalember! Őrizze csak meg, hiszen ez egy emlék. A kenyeret szívből adtam. Nehogy már nekem éhezzenek!
A férfi könnyes szemmel köszönte meg a kenyeret. Elbúcsúzott, majd hazasántikált. Brigittát is szíven ütötte az eset. A máskor oly kemény, szívós asszony gyorsan letörölte arcáról a könnycseppet, mielőtt bárki észrevette volna...
Megjegyzés
A történet szereplői valós személyek: a kemény, szívós pedagógusasszony az anyukám volt ❤, Kata pedig én...