18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Szilvia egy huszonnyolc éves, közel háromszáz lóerős autóban ülve indult az apácazárda felé. Hogy felvegye a fityulát, ahogyan húga mondta viccelődve neki. Az utolsó mondata még a fejében volt, és a válasz is, amit adott rá. – Nem is értem, egy ilyen kőkemény picsa, mint te, mi a francért húz a bullájára fityulát?! Húga természetesen csak négyszemközt mert így beszélni, és csak a nővérével. – Érted teszem! Ez volt Szilvia válasza. Maga sem értette, miért mondta? Honnét jött ez a gondolat?! Na persze, mert Szilviát mindenki kőkemény csajnak tartotta, egy igazi lázadónak, aki nem adja olcsón a bőrét. Pedig ő maga szelíd és szeretettel teli természettel bírt, csak hát az élet megedzette, az volt igazán durva hozzá. Apja egy részeges barom volt, akitől több pofont kapott, mint mosolyt…Tovább olvasom…
A Fogságban című kisregény levezető novellája. Tandara, az angyal megkapta újabb küldetését. Ugyanattól, akitől valamikor a nevét és életét is. Újra elindult hát, mint már annyiszor. Eónok óta teszi a dolgát. Nem kérdez, nem ítélkezik. Az éterben a gondolat sebességével közlekedik. Az idő számára is létező dolog, csak másképp. Annyi, de annyi életet vett már el, hogy már fel se tűnik neki ez a tény, hogy ezt ő teszi valaki mással. Aki szintén Isten egy teremtménye. Nem, nem zaklatja fel a dolog. A multiverzumot Isten azért alkotta olyannak, amilyen, hogy béke legyen benne, ugyanakkor fejlődhessen. A halál, ami ugyan csak illúzió, ennek a fejlődésnek a szerves részét képezi. Számtalan módon jelent meg az élet ezekben a hatalmas, de mégis relatíve zárt rendszerekben. Olyan helyeken is…Tovább olvasom…
Az asszony megtört arccal, görnyedten ült az ügyvédnővel szemben. Szeme duzzadt volt a sok sírástól, beszélni is nehezen tudott. Az ügyvédnő nyugtatgatta az asszonyt: - Nyugodjon meg Csernyikné! Ne sírjon! Most erősnek kell lennie !A sírás nem segít...Meglátja, minden rendben lesz, csak ne féljen és ne sírjon ,kérem! A tárgyalás holnapután lesz, szedje össze magát! Csernyikné megtörölte a szemét, hüppögött még egy darabig, majd az ügyvédnőre nézett, aki egy kis biztató mosolyt küldött felé. Az asszony arcán is egy kis mosolyféleség suhant át. Az ügyvédnő ismét megszólalt: - Csernyikné, ismételjük át, amit eddig elmondott! A tárgyaláson jelen lesz egy tolmács is, aki majd lefordítja minden szavát. Most pedig mondjon el nekem még egyszer mindent, amit el akar mondani!Kezdje a…Tovább olvasom…