Nem a relikvia miatt indultam el. Legalábbis ezt mondtam magamnak. A térképen csak egy halvány jel volt, semmi biztos, a Vad terület peremén, egy régi tisztáson. Azt beszélték, hogy ott néha megjelenik valami. Nem mindig, nem sokáig, de aki megtalálja, az nem ugyanaz az ember jön vissza. Nevettem rajta, mert a zónában mindenki ezt mondja. De aztán mégis elindultam. Az út csendes volt, túl csendes. A detektor néha megcsörrent, de csak annyira, hogy emlékeztessen, hol vagyok. Egy-két anomáliát kerültem ki, semmi komoly. Olyan nap volt, amikor az ember hajlamos elhinni, hogy uralja a helyzetet, és ez mindig hiba. A lövések balról jöttek, gyors, ideges sorozat, majd válasz rá közelebbről. Nem álltam meg, csak lassítottam, aztán megláttam őket. Ketten voltak. Egy stalker a földön feküdt…Tovább olvasom…
Júlia minden évben visszament ugyanazon a napon. A városban ilyenkor már halvány volt a fény, az erdőben viszont mindig ugyanaz fogadta: a nedves avar szaga, a fák között megbúvó hideg, és az a pontos hely, ahol tizenkét éve a fia eltűnt. Akkor, eső után, gőzölgött a talaj. A fiú – Bence – nevetve futott előre, mintha versenyezne valakivel. – Bence, várj! – kiáltotta Júlia, és utána eredt. A fiú még egyszer visszanézett, aztán eltűnt a fák között. Júlia pár lépés múlva már csak a saját lihegését hallotta. – Bence! – ordította. – Bence, felelj! Válasz helyett csend jött. A keresés napokig tartott: emberek, kutyák, lámpák, szalagok. Júlia később egyedül is visszatért, és a mellkasa körül mindig megszorult valami, egy hirtelen belégzés, amit soha nem tudott végigvenni. Évről évre…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Lassan ballagott a lány Kerekdomb felé, ekkor már nem gondolt senkire és semmire. Úgy érezte, mintha éles kés hatolna a szívébe, úgy járta át egész testét a fájdalom és a félelem. Sokkhatás érte az elmúlt éjszaka, de most már kezdett kitisztulni a tudata. Talán túlságosan is tiszta lett. Hajnali fél négy volt, amikor kimerülten hazaért véres, széttépett ruhájában. Anyja idegesen várta a konyhában, apja aludt a belső szobában. – Hol voltál te ringyó? – kérdezte haragosan az anyja. – Anyu tegnap este te engedtél el Vágó Piros lagziját nézni a barátnőmmel, ott voltunk – kezdte mondandóját a lány. – És most kell hazajönni? Úgy nézel ki, mint egy ribanc – vetette oda a szót mogorván az asszony. – De Anyu! Hát nem látod mit tettek velem? – sírta el magát a bakfis. – Ugyan mit…Tovább olvasom…
Esős, szomorkás reggelen, viharvert teherautó döcögött az erdei úton. A fák tövében hóvirágok, ibolyák búcsúztatták a telet. A bokrok is ébredeztek, óvatosan bontogatták rügyeiket. A hajnaloknak még foga volt, de a fülemüle, már hirdette a tavaszt. Teljesen biztos volt benne, hogy az ő trillázása kényszerítette térdre a telet. A kocsi, öreg tanya udvarára kanyarodott be, fekete füstöt pöfögve. Pocakos, kertésznadrágos, bojtos, kötött sapkát viselő, negyvenes férfi ugrott le a vezetőfülkéből. – Lajcsi bácsi! Meghoztam az ajándék tüzelőt! Világos színű, nagy bundájú alacsony kutya szaladt elő valahonnan. Barátságos farkcsóválással üdvözölte a jövevényt. – Szevasz Heki! Hol a gazdád? – Itt vagyok. Te vagy az, Karcsi? – lépett ki az istállóból egy, szikár, borostás öregember viseletes…Tovább olvasom…
Az asszony megtört arccal, görnyedten ült az ügyvédnővel szemben. Szeme duzzadt volt a sok sírástól, beszélni is nehezen tudott. Az ügyvédnő nyugtatgatta az asszonyt: - Nyugodjon meg Csernyikné! Ne sírjon! Most erősnek kell lennie !A sírás nem segít...Meglátja, minden rendben lesz, csak ne féljen és ne sírjon ,kérem! A tárgyalás holnapután lesz, szedje össze magát! Csernyikné megtörölte a szemét, hüppögött még egy darabig, majd az ügyvédnőre nézett, aki egy kis biztató mosolyt küldött felé. Az asszony arcán is egy kis mosolyféleség suhant át. Az ügyvédnő ismét megszólalt: - Csernyikné, ismételjük át, amit eddig elmondott! A tárgyaláson jelen lesz egy tolmács is, aki majd lefordítja minden szavát. Most pedig mondjon el nekem még egyszer mindent, amit el akar mondani!Kezdje a…Tovább olvasom…
A Kutya kicsi korában került az Emberhez. A férfi akkor mélyponton volt. Munkáját elveszítette, párja faképnél hagyta, és ahogy az emberek között nem ritka, barátai eltűnedeztek. Egy bádog-szürke téli délután sötét gondolatokkal baktatott hazafelé az üres lakásba. A nyüzsgő aluljáróban egy asszony kölyökkutyákat kínált kosárból. A nő, a rengeteg ember között, már messziről csak őt figyelte, mintha rá várna. Az Ember hirtelen ötlettől vezérelve kiválasztotta a legaranyosabb barna gombócot. A házban megint nem működött a lift, gyalog cipelte fel a nyolcadik emeletre. Lihegve nyitotta az ajtót, berakta a Kutyát s újra lement. Maradék pénzéből kosárkát, tálkát, tápot vásárolt. Mikor visszaért, a csöppnyi jószág vinnyogó örömmel fogadta. Gyakran járt el munkát keresni. A sok sikertelenség…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A terem hófehér. Középen egy asztalszerűségen egy hat év körüli kislány fekszik. Kíra kezei leszíjazva, mozdulni sem tud, szemeiben rémület. Négyen állják körbe, számára teljesen idegen emberek, kiknek arca el van takarva. Egyenruhájuk szimbolizálja azt, amiért itt vannak, amiben hisznek és amit tenni készülnek. Élet és halál urai ők! A kislány mezítelen mellkasára jeleket rajzoltak, melyeket nem csak ők értenek. Vezetőjük ránéz a falon lévő órára… magában elmond egy imát ahhoz, akiben hisz. Tik, tik, tik, tik és a mutatók pontban éjfélt jeleznek. Karro, a szárnyavesztett fekete angyal minden erejét beleadva fut a túlvilágot és a földet elválasztó szakadék felé. Látja a fehér termet, érzi a kislány rémületét, félelmét. Ez erőt ad neki és hite teljes erejével elrugaszkodik a túlvilág…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Szilvia egy huszonnyolc éves, közel háromszáz lóerős autóban ülve indult az apácazárda felé. Hogy felvegye a fityulát, ahogyan húga mondta viccelődve neki. Az utolsó mondata még a fejében volt, és a válasz is, amit adott rá. – Nem is értem, egy ilyen kőkemény picsa, mint te, mi a francért húz a bullájára fityulát?! Húga természetesen csak négyszemközt mert így beszélni, és csak a nővérével. – Érted teszem! Ez volt Szilvia válasza. Maga sem értette, miért mondta? Honnét jött ez a gondolat?! Na persze, mert Szilviát mindenki kőkemény csajnak tartotta, egy igazi lázadónak, aki nem adja olcsón a bőrét. Pedig ő maga szelíd és szeretettel teli természettel bírt, csak hát az élet megedzette, az volt igazán durva hozzá. Apja egy részeges barom volt, akitől több pofont kapott, mint mosolyt…Tovább olvasom…