„árnyék” – novellák címszó szerint

← Vissza a novellacímszavakhoz

Találatok: 3

Írta: Kendi 📅 2026. 02. 15. 09:58 Kortárs ❤️ 1 👁️ 19

Sosem néz vissza, mégis pontosan tudja, merre tartok. Az aszfalton megnyúló sötét alak nem ellenség, és nem is teher. Ő az emlékeztető: ahol fény van, ott jelenlét is van. Néha, amikor a nap a delelőre hág, egészen összezsugorodik, mintha a sarkamba akarna bújni védelemért. Máskor, alkonyatkor, hatalmasra nő, megelőzve engem az úton. Az árnyékom a múltam, a hibáim és a vágyaim sűrítménye. Nem válhatok le róla, hiszen ő tesz térbelivé. Együtt haladunk az ismeretlen felé; én a látható lépéseket teszem meg, ő pedig csendben simítja el előttem a sötétséget.
Tovább olvasom…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 09. 00:06 Spirituális ❤️ 3 👁️ 32

Vannak pillanatok, amikor a világ túl hangos, és a kötelezettségek falai túl magasak. Ilyenkor nem egy másik helyre, hanem egy másik időre vágyunk. Arra az ellopott, szent tartományra, ahol a lélek végre levetkőzheti a mindennapok fáradtságát, és ahol a vágy nem csupán érintés, hanem sorsszerű felismerés.
A Vágyak Tetoválása projekt egyik legmélyebb vallomása ez az írás: egy óda az időhöz, amit egymástól rabolunk el, hogy végül önmagunkra találjunk.

Árnyékaink menedéke

„Időt akarok rabolni nekünk. Azt a szent időt, amit a világ megtagadott tőlünk; elrejteni egy titkos zugba, ahol csak mi lelhetünk egymásra. Belélegezni az illatod, mely a levegőben vibrál, és abból a tiszta jelenlétből élni, ami csak ott létezik. Elnémítanám a külvilág zaját, hogy ne halljam a hívásokat, amik…
Tovább olvasom…

Írta: Gyólay Karolina 💠 📅 2026. 01. 26. 01:22 Szerelmes ❤️ 0 👁️ 14

rnyékban trombita szó vezet, mint sötétséget elűző dallam. Egy férfi vágyakozva adja hívó fájdalommal átszőtt jelét szíve választottjának. Az erdőben a fák ismerik csak régi titkukat. Tiltott szerelem vágyát rejtik el lombjaikkal.
Míg kúszik a dallam a fűszálak között, egy gyenge száraz ág reccsen apró sietős talp alatt.
Férfi forog, a sötétben keresi kedvese csillogó szempárját reménykedve.

– Szerelmem, te vagy? Vártam minden éjjel hosszú éveken át rád. Nem adtam fel, mert szerelmem csak a tiéd és másé nem lehet. Tudtam, egyszer eljössz, ha te is még szeretsz.

Kisurran a sötét árnyékból egy törékeny női alak. Hátulról megöleli a férfit. Hátához lapul. Karjait derekára fonja.

– Kérlek, ne fordulj meg, hagyd, hogy öleljelek. Utoljára hadd érezzem meleg bőrödet, illatodat.
Nem…
Tovább olvasom…