16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Két álomgyönyörű hölgy beszélget az egyetem mélyföldszintén, tehát közvetlenül a felszín alatt, mintha szándékosan szeretnék kikerülni a legtöbb érthetetlen, avagy újonnan érkező, ügybuzgó, kíváncsiskodó embert, aki előszeretettel bámulják meg őket. Ülnek, miközben hevesen gesztikulálnak, suhog a ruhájuk, időnként egyszerre fölnevetnek. Jólesik szirénszerű, angyali nevetésük. Mintha magától értetődőnek hatna a titkos közvetlenség, mellyel nem csupán egymáshoz, de a szűkebben vett mikrovilághoz is mindketten viszonyulnak. Halkan és óvatosan köszönök nekik, de mintha nem akarnák meghallani, tovább beszélgetnek maguk között. Látszólag persze ügyet se vetve rám. Kicsit látótávolságukba kerülök szándékosan, és integetve jelzem, hogy legalább vegyenek észre; az egyik szőke kedvesen…Tovább olvasom…
Sok hölgyismerőse és barátnője volt. Ezt persze nem úgy kellett érteni, hogy nagy nőcsábász lett volna, vagy falta a nőket, és mind a tíz ujjára talált újabb barátnőket. Itt elsősorban a barátság és bizalomra helyezte az első és legfontosabb hangsúlyt. Következésképp világképében minden csak ezt követően kezdődhetett el. Az első ún. komolyabb kapcsolatra az egyetemi évei alatt tett szert. Persze kicsit füllentenénk, ha azt mondanánk, hogy önmaga szántából ment oda egy fantasztikusan sugárzó, mosolygós és rendkívül szimpatikus hölgyhöz, aki szintén magyar–töri szakos volt, és aki szintén egyre intenzívebben, zsigeri mélységileg varázsolt el főként a XX. századi ismeretlen költészet és persze a kortárs költők szövegeinek hatalma. Később a hölgyet a Margit-szigeten látta, amint…Tovább olvasom…
Nem szerette a reggeleket, mert elűzte éjszakai álmait. A szép álmait, amelyekre még felébredéskor tisztán emlékezett, de ahogy telt a nap, eltűntek a feledés homályába. Délután már hiába próbált visszaemlékezni, csak egy-egy képfoszlányt tudott felidézni. – Nem baj – sóhajtotta ilyenkor. Majd éjjel újra álmodom őket, addig is boldog leszek, meg fiatal, és örömmel megyek dolgozni. Szüksége is volt azokra a szép álmokra, különben teljesen összeroppant volna. Hetek óta céltalan volt az élete. Szép otthonában úgy érezte magát, mint rab a börtönben. Reggel lement az ABC-be, megvette a napi ennivalóját, és más programja nem volt. Az internetezés sem tudta lekötni figyelmét. Lakását kétnaponta újra suvickolta, már-már sterilen tiszta volt. A nem várt változás úgy jött életébe, mint…Tovább olvasom…
Megígérte legjobb barátjának, hogy együtt fogják bejárni a Vácdukán található régi erdőt, mely egyszerre csalogatta és egyszerre riasztotta is a legtöbb embert. Olyan mágikus, varázslatos hely volt, ahol a legtöbb gyerek és fejlődésben lévő kamaszok is szinte egy-két perc után találhattak maguknak még az internet és a számítógépek térhódítása előtt nyári vakációs kalandot pusztán csak azáltal, hogy betették oda a lábukat. A két kamaszkor küszöbén álló srác szinte sülve-főve együtt volt, mintha csak egyenesági testvérek lettek volna. A testesebb, mackósabb srác így is legalább egy-két évvel idősebb volt, mégis mintha érettségében naiv és gyerekes lett volna, mint a másik fiatalabb fiú, akinek – úgy tűnt – nagyobb az életbölcsessége, hiszen mindig tudta, hogy mi a helyes, mi nem. –…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Harmincon túl az ember közeli ismerősei, barátai és hozzátartozói egyre furcsábban, meglepetten néznek az emberre. Mintha legalábbis egyszerre lúzer, flúgos, vagy csupán egy olyan nagy senki lenne, aki jóformán majdnem a fél életét elvesztegette olyan haszontalanságokra, mint a szabadság, függetlenség minél erőszakosabb, radikálisabb megtartása, vagy hogy esetleg egy alsógatyát egy héten akár többször is felvegyen, miután a mosópor drágulásnak indult. A legtöbb ilyen eset egyben arról is szól, hogy ha az ember harmincon túl egyre kevesebbszer látogatja meg – persze kötelező jelleggel – barátait, akik bezzeg minden adandó alkalommal szinte égnek a vágytól, hogy jó alaposan kivesézzenek vele mindent, és kérdőre vonják, hogy: – Hogy van a dögös, szexi asszonyka? A srácok jól…Tovább olvasom…
Úgy tervezte, hogy amint lehet, azonnal lelécel szülei házából. A nagy „családi fészekből”, ahogy szánalmas, munkanélküli öccse sokszor emlegette, akinek már vagy kilenc éve nem volt állandó bevételi forrása, viszont időközben megcsinált egy csajt a szomszédból, és lett tőle egy kislánya, akik szintúgy beköltöztek hozzájuk, vagy csupán átjöttek a szomszédos utcácskából, hogy aztán végképp náluk maradjanak. Mondogatták is vidéken, hogy ebből a Kárpáthyék lányából aztán sosem lesz semmi! Elvégre elsőszülött lányként úgy el volt mindig is kényeztetve, hogy hercegnős élete során egy szalmaszálat sem kellett sose megmozdítania. „Ebből elég volt! Nem lesz senki lekötelezettje, és nem fog férjhez menni se, ahogy vaskalapos nagyanyja és kotnyeles anyja elvárta volna tőle. Még mit nem!…Tovább olvasom…
Négyen voltak, akárcsak a Tini ninja teknőcök. Egyikük közülük, akinek Michelangelo teknőc volt az egyik kedvence, de tulajdonképp mindegyik teknőccel valósággal mély, szinte emberközeli barátságot ápolt, kitalálta, hogy suli után menjenek el a Budaörshöz közeli erdős részhez, mert ott vannak gusztustalan és bűzös csatornák, és olyan alagutak is, ahol könnyű szerrel elélhetnek a teknőcök is. – Na, fiúk? Ki van benne?! Rajta! – kérdezgette egy nap szinte minden iskolai nagyszünetben kétkedő és jócskán hezitáló osztálytársaitól a srác. – Jaj, hagyj már békén a hülyeségeiddel, Roli! Hány éves is vagy, öt?! Szánalmas és nevetséges, hogy még mindig képes vagy hinni egy ilyen ostoba képregénynek. – válaszolta az egyik kisnövésű, de annál bikaerősebb fiú, Gyurka. – Álljunk meg egy…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Mennyire szánalmas, ócska dolog már, ha az ember mondjuk pont szentestén szakít párjával, nem?! Jennifer húszas éveiben járt, és alig várta, hogy szuperszexis, izmos tesztoszterontitán pasija, Ákos végre valahára megkérje a kezét, és végre gyerekeket szülhessen neki. – Kiscicukám, pattan ide mellém, jó… – kérte, amikor feldíszítették a háromméteresnek tűnő, ám igazából alig százhetven centis normandiai ezüstfenyőt, melyet trendi módon, stílusosan fel is díszítettek. – Annyira szupi, bébi, hogy együtt vagyunk! Annyira szeretlek, és szeretnék tőled kisbabákat is! Jennifer pontosan tudta magáról, hogy naiv, gyerekes ábrándokat kerget, mégis annyira álomszerűnek tűnt ez az egész, hogy inkább romantikus tündérmesébe ringatta magát, még ha – legalábbis egyelőre – fogalma sem igen…Tovább olvasom…