Írta:
Clara Dar
📅 2026. 02. 02. 09:27
Igaz történet
❤️ 1
👁️ 22
Ancsel Éva írta: „Nézz hosszan egy gyerekarcra, és látni fogod: ha van sors, hát nagyon korán elkezdődik.”
A szeptemberi tanévnyitón az elsősök ott ültek a kispadokon. Számukra elérkezett a nagy nap! Minden kisgyerek másképp élte meg ezt a pillanatot: volt pár kislány, akik együtt, vidáman beszélgettek. Volt, aki csak üldögélt bánatosan, olyan is volt, akinek anyuka fogta a kezét. Ne hagyjuk ki azokat sem, akik nem akarták anyuka kezét elengedni és sírdogáltak. Észrevettem az első sorban, jobbra azt a szép arcú, mosolygós, csillogó fekete szemű, fekete hajú kislányt, Julcsit. Hófehér csipkés blúzában, aprócska rövid fekete szoknyácskájában és a hozzá oly annyira illő fekete kopogós cipőcskéjében. Derékig érő hosszú haját befonták, hatalmas piros rózsát tűztek bele fénylő ezüst csattal…
Tovább olvasom…