16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
„Nem érdekel a pénzed! Egyedül csak te kellesz nekem!” Linda őszintén hitte, hogy csakis ezekkel a szavakkal kezdődhet egy igaz szerelem, és neki, a vágyott menő állással rendelkező ügyvédnőnek semmi egyéb teendője nincsen, mint a vágyott romantikus lovagot beengedni sikeres, kicsit karrierista felfogású életébe. Hiszen aki valóban veszi a fáradságot arra, hogy igazán és őszintén megismerje, az meghívja egy kávéra, vagy bejelentkezik nála, időpontot kér. Bár az is igaz, hogy mindig is utálta, ha bárki csak úgy felkereste a különbejáratú XII. kerületi ügyvédi irodájában. „Mindennek megvan a maga módja!” – volt életének jól bevált, olajozottan működő mottója. Az utóbbi pár évben valahogy utánagondolt, és rájött arra, hogy elriasztja magától a férfiakat. Elvégre mit akar a legtöbb…Tovább olvasom…
A fiatalos özvegyasszony mindig is filigrán volt, és igen-igen nagy gondot fordított az öltözködésre. Szerette a szép holmikat, de egy idő után kissé keserédes, beletörődött kedvvel kellett konstatálnia, hogy felette is eljárt az idő. Ha reggelenként a tükörbe nézett, igazság szerint egyáltalán nem zavarták a szépen megformált arcának apróbb fonnyadó ráncai, sokkal inkább kék-lila erek kúsza hálózatát őrizgető kezei, melyekre jobban szeretett volna finom kesztyűket felhúzni, mert szégyellte őket. Harminc éves elmúlt már felnőtt tanárember fia, aki éppen csak az utóbbi pár hónapban kezdett komolyabban randizgatni, mert meglehetősen rossz tapasztalatai voltak az ún. modern úrinőkkel kapcsolatosan, akik majdnem minden esetben, kivétel nélkül az anyagi egzisztenciáját kezdték már a bizalmas…Tovább olvasom…
Amélia Floridában, Orlando városában lakik. Az egyetemen filozófiát tanít. Két gyermekével egyedül maradt, mert tizenhárom év után a férje talált egy nála jóval fiatalabb nőt. Mary hat éves, George tíz éves. A válás nagyon megviselte mindhármukat. Az ex-férje Európába költözött végleg az új barátnőjével, így a gyermekeit sem látogatja. Teljesen megszakított minden kapcsolatot velük. Kolleganője Nancy, aki egyben a barátnője is, közvetlen szomszédságukban lakik, így sokat segít Améliának. Olyanok, mintha testvérek lennének. Marynek ő a keresztanyja. – Nancy, nem tudom mitévő legyek – kezdte a beszélgetést Amélia és könnyeit törölgette. – Miben segíthetek? – Nagyon sajnálom a gyerekeket. Sokat rontottak a tanulmányi eredményeiken, nem figyelnek, stresszesek. Nagyon nehéz velük…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A férfi beszállt egy taxiba. Általában legalább háromszor-négyszer is átgondolta, mielőtt megtett volna bármit is; kezdve a nyakkendő megkötésén át egészen a havi számlák befizetéséig. Számára minden esetben a legfontosabb szempont a kíméletlen takarékoskodás volt. Elvégre nem is lehetett hibáztatni egy olyan világban, amely alapvetően az anyagi érdekeknek rendeli alá az egyéni személyiség létszükségleteit. A vezető kissé marcona, barátságtalan szőrmók volt. Talán előző életében bokszoló vagy éppen kidobó ember lehetett egy felkapottabb kaszinóban vagy luxusszórakozóhelyen. Talán, ha Hollywoodban lennének, egy producer még fel is figyelne őstehetségére. Nagy medvemancs kezével az anyósülésre mutatott, de a férfi szigorúan ragaszkodott hozzá, hogy inkább a hátsó ülésre üljön. – Hátul jobb…Tovább olvasom…
A kislány egyik nap sírva jött haza az iskolából. A tanárok többsége persze tudta, hogy örökbe fogadott kisgyerekről van szó, mégis, amikor Maya Napsugárt az osztálytársai gyilkos tréfákkal ugratni kezdték, szegény gyereket haza kellett küldeni igazolt hiányzásra hivatkozva az iskolából, mert a tanárok többsége kicsit gyáva meghunyászkodás címén képtelen volt elmondani neki, hogy mi is a valódi igazság. Maya sírva, pityeregve szaladt át a lakatlanságba burkolódzó lakótelepen, ahol mindenki ismert mindenkit, és a személyes-bizalmas titkoknak is megvolt a saját helyük ebben a kicsit falanszterre hasonlító mikroközösségben. – Szervusz, Mayácska! Hát veled meg mi történt? – kérdezte jócskán meglepődve az egyik vegyesboltban dolgozó, nyugdíjaskorú bácsi, aki ismerte a kislány szüleit, és a…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
16 éves vagyok, december 23-án volt, amikor regisztráltam egy társkeresőre. Butaságnak tartottam, de megtettem. Nem vártam semmit, nem gondoltam, hogy bárki is írni fog, bárkit is érdeklek. Hajnalban léptem fel arra az oldalra. Pontosan egy nap múlva rám írt valaki, már amit írt, akkor az is megfogott. Csak egy baj volt: 23 évvel idősebb nálam. Elkezdtünk beszélgetni, az első perctől kezdve elkezdtem kötődni hozzá, pedig ez tőlem szokatlan. Bíztam benne. Akár pedofil is lehetne, de tudtam, éreztem, hogy nem az. Amit írt, ahogy írt, olyan volt, mint bárki másé. Nem írt semmi különöset, de nekem mégis különleges volt, minden szava az. Mellette azt érzem, magam lehetek, nem kell álarc. Nem gondol ügyetlen, buta, unalmas, esetlen, magának való lánynak, mint mindenki más. Már az első perctől…Tovább olvasom…
Ezen az ernyedt őszies, napsütéses napon valahogy különlegesen megdobbant a szíve. Az internetes randihirdetés, melyet olvasott, roppant romantikus volt, és kissé – úgy érezte – régimódi. Így hangzott: „Fix jövedelemmel rendelkező, nőtlen, harmincas éveiben járó, romantikus álmodozó, független férfi keresi lelki társát. Őszinte és kedves társat keresek komoly párkapcsolat céljából harmincon belül.” A hirdetést szinte pontosan megtanulta, akárcsak egy verset. Amikor már vagy hússzor átfutotta, mintha pontosan felmérte volna a titkos körülményeket, melyek az ismeretlen férfi körül kialakulóban voltak. Önmaga sem értette, hogy mi lehetett az a titokzatos vonzalom, mely mélyen megérintette. Volt valamilyen gyerekesen naiv ebben a papírforma hirdetésben. A férfi, aki minden bizonnyal…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
„Egyáltalán nem kellett volna vele annyira szigorúan, következetesen bánnia, mint annak idején az anyai nagyanyjának ővele!” – futott át sebtiben az agyán, amikor egy fülledt, párás hajnali órán a karosszékben már félig alva várta meg tizenhat éves lányát, akit elengedett bulizni, mert másnap lesz a születésnapja. „De persze mi van akkor, ha valami nagy baja esik, esetleg megsérül, mert valamelyik barátnője nem vigyáz rá eléggé?!” – kusza kérdések sorozata cikázott át hasogató, kínzó fejfájásától agyának fogaskerekei között. – Szívem? Miért nem jössz lefeküdni? Biztos vagyok benne, hogy Kira tudja, mi csinál! Már kiskorában is talpraesett volt! Szerintem jól neveltük! – jegyezte meg álmos hangon a még mindig gyönyörű asszony, aki most kótyagosan lépkedett ki a tökéletesen koromsötét…Tovább olvasom…