Egy téli nap, kora reggel kinézek az ablakomon, s látom, hogy sűrű pelyhekben hull a porcukorfehér hó. Havazik. Szívemben melegséget érzek, hisz eszembe jut a gyermekkorom. Akkor is ilyen sebesen szállingóztak az égből lefelé a pihe-puha „vattacukorszerű” nagy hópelyhek. Megállapítom magamban, hogy a hópelyhek oly egyenletesen szállnak, mint Időapó homokórájában a homokszemek. Nagyon szeretem a havat, mert ilyenkor minden egyformán fehér színben pompázik az utcánkban, a drága Mercedes autó és a kicsi „bogárhátú” Fiat is. Kimegyek a szerszámoskamrámba, hogy ismét elővegyem a hólapátomat, s miközben azt keresem, kezem ügyébe akad egy réges-rég elfeledett emlék, egy számomra különleges nagy értékkel bíró tárgy: Édesapámtól kapott szánkó. „Nem is olyan nagy, mint akkor” – tűnődök magamban…Tovább olvasom…
Az adrenalin valósággal mind a két ember vérkeringését szabályosan felrobbantotta. A szándékosan elfojtottnak gondolt indulatok pedig, akár a robbanással fenyegetőző puskaporos hordók, pusztító, mindent romba döntő robbanással fenyegettek… Mindketten újabb nehéz napokon voltak túl. Ki tudja immáron hányadikon. A gyönyörű, egzotikus vonásokkal is büszkélkedő fiatalasszony a szoba egyik sarkában álldogált gyönyörű ruhában, mely egész biztos méregdrága lehetett, elvégre aki az Andrássy út, vagy épp a Váci utca sarkán vásárolgat, azt csupán a minél nagyobb hatásvadászat és felhajtás érdekli. Bokapántos szandálját is ízléses, elegáns csillogó mütyür díszítette, amihez persze a pasija mit sem ért, elvégre a stílust csupán csak egészen kivételes és különleges emberek birtokolhatják és…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Kilencvenes évek, lakótelepi ház. A legtöbb nő otthon van; háztartást vezet, vagy épp gyereket nevel, a folyosón teregetnek, paprikás krumpli illata száll, bele a frissen szárított ruhákba. Közvetlen kapcsolatunk a szomszédokkal elkerülhetetlen: a folyosón elhaladva benéznek az ablakunkon. Anyám ezekben az években még kész bármilyen csevegésre, a mai időkről és erről a felfordulásról, amit nekünk nem magyaráznak meg. Hűvös a lépcsőház, ami itt ritkaságszámba megy. Apám egy másik lakásban él, új nője van. Havonta megyek látogatóba, olyankor az új nő affektálva beszél, neki nincsen gyereke, és azt hiszi, hogy teljesen hülye vagyok. Anyu mindig megkérdezi, hogy mit mondott az a nő, ez a téma nagyon izgatja, ezért mindent el kell mesélnem. Az a nő festett szőke, magas sarkút hord, és nem…Tovább olvasom…
Cipőm talpa hangosan kopog az úton. Lehűlt a levegő, fázom. Megszaporázom lépteimet. Egyre gyorsabban lépegetek, minél hamarabb szeretnék hazaérni. Haza? Egyáltalán van nekem hazám? Magam sem tudom. Én vagyok a család fekete báránya, a különc, a mindig a maga feje után menő... A kitagadott. Nemkívánatos személy lettem a családban. Amikor végleg eldöntöttem, hogy elmegyek, anyám csak ennyit mondott: „ha menni akarsz, hát menj! De ide többet a lábad be nem teszed!” Ez tizenegy évvel ezelőtt volt. Évekig nem hallottam a családomról, elvoltam nélkülük. Igaz, ők sem kerestek. Hét testvérem közül egyiküket sem érdekeltem. Beletörődtem, és éltem az életemet. Az új, nagyvilági, városi életemet. Sok mindenben volt részem, jóban, rosszban egyaránt. Aztán egy idő után rájöttem, hogy valami mégis…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
„Egyáltalán nem kellett volna vele annyira szigorúan, következetesen bánnia, mint annak idején az anyai nagyanyjának ővele!” – futott át sebtiben az agyán, amikor egy fülledt, párás hajnali órán a karosszékben már félig alva várta meg tizenhat éves lányát, akit elengedett bulizni, mert másnap lesz a születésnapja. „De persze mi van akkor, ha valami nagy baja esik, esetleg megsérül, mert valamelyik barátnője nem vigyáz rá eléggé?!” – kusza kérdések sorozata cikázott át hasogató, kínzó fejfájásától agyának fogaskerekei között. – Szívem? Miért nem jössz lefeküdni? Biztos vagyok benne, hogy Kira tudja, mi csinál! Már kiskorában is talpraesett volt! Szerintem jól neveltük! – jegyezte meg álmos hangon a még mindig gyönyörű asszony, aki most kótyagosan lépkedett ki a tökéletesen koromsötét…Tovább olvasom…
Csodálkozó kék szemekkel tekintett a világba. Az ő kis világába. Minden érdekelte, ami körülötte élt és zajlott. A bogarak, a lepkék, a virágok, az állatok és persze, a kicsi társai. Úgy ötven kisgyerek. Szőkék, barnák, feketék, és volt köztük egy kis vöröshajú is. Őt Petinek hívták. Mindenki mosolygott, amikor ránézett. Fehér bőrén csak úgy virítottak a vörös szeplők. Mégsem csúfolta senki. Ő volt Zsuzska legjobb barátja. Naphosszat játszottak együtt a homokban, a játszószobában. Csak az éjszakákat töltötték külön, mert a kisfiúknak és kislányoknak külön szobájuk volt. De másnap, a reggelinél mindig boldogan ölelték meg egymást. Zsuzska szőke hajfürtjein a reggeli napsugár aranylóan csillogott. Kék szeméből a kíváncsiság sohasem tűnt el, mindig érdeklődéssel nézett a külvilágra…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
FIGYELEM! NYUGALMAT MEGZAVARÓ, LELKI BÉKÉT FELKAVARÓ ÍRÁS! CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK ÉS/VAGY TIZENNÉGY ÉVEN FELÜLIEKNEK! . A felkelő nap már melegséggel árasztotta el a természetet, a hajnali harmatot már az első sugarak magukba szippantották. A kis családból egyedül a testvérpár van már ébren, vasárnap lévén. Egy hatéves kislány és egy hétéves kisfiú játszott Momóval, a nyolchónapos Labrador kutyakölyökkel. Hangos és gyöngyöző kacaj szállt a tündöklő napsütésben, halk, mégis erőteljes vakkantásokkal és játékos morgásokkal. Ez utóbbi Momótól származott, aki mindenáron meg akarta kaparintani azt a zöld teniszlabdát, amit a gyerekek egymásnak dobáltak szívből kifakadó kacaj kíséretében. Az anyuka természetesen éberen alszik, hallva a kinti örömittas játékot. Vágyakozón bújik férjéhez, bár…Tovább olvasom…
Péter és Ilona már gyermekkorban sokat játszottak együtt. A barátságuk serdülőkorban szerelemmé érett. Természetes volt számukra, hogy a szabadidejüket egymással töltik. A fiú érettségi után egy jól fizető gyárban helyezkedett el mint betanított munkás. Szorgalmas és okos volt, gyorsan tanult. Pár év elteltével már megbecsült művezetőként dolgozott. A lány egy mezőgazdasági cégnél adminisztrátorként talált állást magának. A kedves és bájos teremtést hamar megszerették a kollegái. Szinte családi hangulat alakult ki közöttük. A két fiatal már a húszas éveikben járt, amikor elhatározták, hogy összeházasodnak és családot alapítanak. Az összespórolt pénzükből egy kisebb tanyát vásároltak. Nagy baráti társaságuk volt, akik szívesen segítettek nekik a ház felújításában. Amikor elkészültek…Tovább olvasom…