Áldott legyen…

FIGYELEM! NYUGALMAT MEGZAVARÓ, LELKI BÉKÉT FELKAVARÓ ÍRÁS! CSAK ERŐS IDEGZETŰEKNEK ÉS/VAGY TIZENNÉGY ÉVEN FELÜLIEKNEK!
.

A felkelő nap már melegséggel árasztotta el a természetet, a hajnali harmatot már az első sugarak magukba szippantották. A kis családból egyedül a testvérpár van már ébren, vasárnap lévén. Egy hatéves kislány és egy hétéves kisfiú játszott Momóval, a nyolchónapos Labrador kutyakölyökkel. Hangos és gyöngyöző kacaj szállt a tündöklő napsütésben, halk, mégis erőteljes vakkantásokkal és játékos morgásokkal. Ez utóbbi Momótól származott, aki mindenáron meg akarta kaparintani azt a zöld teniszlabdát, amit a gyerekek egymásnak dobáltak szívből kifakadó kacaj kíséretében. Az anyuka természetesen éberen alszik, hallva a kinti örömittas játékot. Vágyakozón bújik férjéhez, bár jól tudja, ebből most nem lesz semmi sem, mert a nap már magasan jár. Pillanatok kérdése, és berobbannak a gyerkőcök a szülők hálószobájába, egyenesen az ágyukba vetve magukat. Momó sem fog kimaradni a sorból. Bár az anyuka eleinte ágált ellene, mégis el kell ismernie, jó ötlet volt férje részéről ez a kiskutya. Igen, lehet, azért is csinálta, hogy őt rá tudja beszélni egy harmadik babára. Igen, élete párja már nyüstöli egy ideje, és be kell vallja, nincs ellenére az ötlet egyáltalán. Csak hát így is nagyon nehezen jönnek ki párja keresetéből, ahol laknak, azt is csak bérlik. Tulajdonképpen semmijük sincsen. Persze ez nem igaz, mert van életük, van boldogságuk és van családjuk. Ott vannak ők egymásnak. Mennyivel jobb lenne, ha tudna ő is dolgozni, nézett a nap huszonnégy órájában a csuklójára rögzített és egyetlen mozdulattal automatikusan inzulint a testébe fecskendező szerkezetre. Pár éve még azt sem tudta, mi az a cukorbetegség, most meg kész orvosi lexikon van a fejében a hipoglikémiás betegségről. Tulajdonképpen ezért nem akart harmadik gyermeket vállalni, mert félt. Senki sem tudja, mitől lett beteg és hogyan, csak jött és kész. Egyik nap bölcsődébe vitte a gyerekeket, és összeesett annak bejárata előtt. A mentőben tért magához, kómásan és iszonyatos fejfájással. Igen, a hipoglikémia, vagyis a hirtelen fellépő alacsony vércukorszint általában nem akadálya a gyermekvállalásnak, de fontos a tudatos tervezés és az igen szoros orvosi kontroll. Az orvosa bátorította, hiszen a mai világban a cukorbetegség ezen formája mellett tulajdonképpen rizikó nélkül leélhető egy teljes élet. Ez tudja ő is, tudja a férje is, sőt a gyerekeiknek is meg lett tanítva, mit kell tenniük, ha anya nincs magánál. Okos gyerekek nagyon. Sőt, többször el is játszották, anya most rosszul lesz, és csak ti vagytok itthon. Az apuka ilyenkor poénkodva a fejére húzott egy lábost, hogy ő most nincs is itt valójában, mert ő most az építkezéseken dolgozik. A gyerekek nevetve és játékosan tanulták meg, nem szabad pánikolni. Hívni kell a mentőt, anya ujjára kell illeszteni az automata vércukormérőt, és amilyen színű jelzést mutat, olyan színű gombot kell anya karperecén megnyomni. Ha piros, akkor a pirosat. Ha sárga, akkor a sárgát, és ha zöld, akkor egyiket sem. Majd a kiérkező mentős bácsinak ajtót kell nyitni, és el kell mondani, milyen színt nyomtak meg és hányszor. Az apa ilyenkor levette a lábost a fejéről, és átvette a mentős szerepét. Még azt is leutánozta, hogy felfelé jön a lépcsőn és kopog az ajtón, majd bekiabál, mentők! Persze, ez élesben még sohasem történt meg, hála a jó istennek. Legalábbis nem úgy, hogy a gyerekek voltak csak ott egyedül. Legutóbb egy bevásárlóközpontban lett rosszul, és akkor hétéves kisfia tökéletesen ellátta, úgy, ahogyan azt tanították neki, és pontosan úgy, ahogyan azt otthon eljátszották már több százszor. Akkor az ott őket körülálló emberek megtapsolták a kisfiút, aki az édesanyját a szemük láttára, ott előttük mentette meg, majd mentőt is hívott, vérprofin kezelve a helyzetet. Igen, akkor döntött úgy, mégis megpróbálja. Férje még nem tudja, de már a kilencedik hétben van. Igen, ma fogja elmondani neki. Ma lesz a nagy nap. Ma… és az ajtó szinte berobbant a sikoltozó gyerekektől, akiket a kiskutya kergetett, akinek sikerült elkapnia a teniszlabdát. A gyermekek sikoltozva és kacagva vetődtek bele szüleik ágyába, és a kiskutya teniszlabdával a szájában ugrott utánuk, bele a kupac közepébe. Az apa erősen túljátszott bosszúsággal ugrott fel, és a családi bunyó megkezdődött, amiben természetesen a Labrador kölyök is részt vett. Majd apa eljátszotta, hogy ő most a párnaszörny és megeszi a gyerekeket, akik az ágyon vannak. Az anyuka hangosan kacagott, míg a gyerekek sikoltoztak örömükben. Percek alatt az ágyon hatalmas lett a felfordulás, mikor is Momó, a vajfehér Labrador leült és ugatni kezdett. Lassan, kimérten, célzottan. Mancsát az anyuka lábára téve, azt paskolni, ütögetni, bökdösni kezdte. A játék azonnal megállt, ámde Momó nem hagyta addig abba az ugatást, míg anya karperecét fel nem nyitották. A kisfiú már hozta is a vércukormérőt, és automatikussal édesanyukája ujjára húzta. Piros jelzés, előbb ő nyúlt oda, majd anyukájára nézett és hagyta húgának megnyomni a piros gombot. Igen, Momó terápiás, vagy más néven diabétesz-segítő kutya. Már nyolchetes kora óta tart a kiképzése. Jelez, ha hipoglikémiás roham előjelét érzi. Az apa mérhetetlenül büszke volt gyerekeire is, és a család kutyájára. Az anya szeméből az öröm könnycseppjei indultak tiszavirág-életű útjukra. Rendkívül büszke családjára, és még annál is jobban szereti őket. Ez a negyedik eset, hogy egy rohamtól mentették meg, amióta Momó, a terápiás Labrador velük él. Igen, az anyuka már tudja, érzi, jól döntött. Itt az ideje elmondani a családnak, bővülni fognak. Itt az ideje elmondania, egy kis élet követel magának helyet a világban, közvetlenül a szíve alatt. Az ijedség ellenére a jókedv megmaradt. Akkor mélyen az apuka szemébe nézve, az anyuka kérte, kicsit figyeljenek rá, mert mondani akar valamit. Az apuka érdeklődve és rendkívül kíváncsian nézett az anyukára. Sejtve, mit is akar mondani, szemeivel, szavak nélkül kérdezve, és az anyuka egy rendkívül édes kis titkot eláruló mosollyal válaszolva bólintott. Szavak nélkül válaszolva neki arról, amiről kilenc hete csak ő tud. Kis hatásszünetet tartott, majd belekezdett.
– Kis testvéretek fog érkezni a családba hét hónap múlva.
Az apa könnyezni kezdett, örömkönnyek voltak ezek. Évek óta erre vágyott, és már le is mondott róla, látva felesége állapotát. A kisfiú nem nagyon tudta hová tenni a dolgot, míg a kislány felsikított örömében.
– Anyu! Anyu! Egy hugicát akarok! Mondd, hogy húgom lesz! Anya, mondd, hogy hugicám lesz!
.
A légvédelmi radart figyelő tiszthelyettes látja, nagy a baj! Nincs idő vacillálnia, azonnal riadóztat, a légvédelem harckészültségbe helyezi magát, és a vadászgépek késedelem nélkül, tűzparanccsal szállnak fel! A légószirénák megszólaltak, országszerte.
.
Mikor megszólaltak a légó szirénák, a kis család nem igazán tudta hová tenni a dolgot, hiszen béke van. Persze, igen, forrong a világ, de hát ez nem újdonság. Vagy mégis?! Nem!! Az akkor sem lehet! Ennyire nem lehetnek az emberek ostobák! Biztosan csak valami tesztelés lehet. A mellettük lévő lakásba lévő detonáció kidöntötte a közfalakat, hófehér porral beterítve mindent. Nulla látótávolság, a fülekben csak sípoló csengés, mely valahogyan nem akart abbamaradni. A por lassan leülepedett. A lakóház négy emelete a hálószobájuk ajtajától egyszerűen eltűnt, megszűnt létezni. A kisfiú szorosan átölelte édesanyukáját, reszketett a félelemtől és a sokktól. A fülek csengése lassan alábbhagyott, a por lassan feloszlott, elvitte a kinti szellő. Igen, a kinti szellő, mert már nem volt fal, ami a kint és a bent elválassza. A kisfiú folyamatos sikoltozást hallott, majd rájött, ő sikoltozik. Akkor megpróbálta abbahagyni, édesanyukájába fúrta fejét, úgy kapaszkodott belé, mintha az élete függene ettől. Sikoltozása zokogó sírásba csapott át, majd anya illatára gyorsan kezdett megnyugodni, zokogása sírásba, majd halálosan fáradt hüppögésbe csapott át. Körbenézett. Az erősen vérző, terápiás Labradort látta, ahogyan az ágyon rángatózik, küzd az életéért, majd megmerevedik, kinyújtja még kölyökkutya lábacskáit, és vége. A földön édesapja fekszik, de nem érti, mit lát, mert a feje helyén csak valami véres hajcsomó lapul a poros parkettához. Apa nem mozdul. Az nem lehet, hiszen apa nagy és erős ember. Az építkezéseken hatalmas zsákokat visz a vállán. Majd, ahogyan a hallása visszajön, pihegést hall. Kishúga ritmikus, igen gyors ütemű pihegését. kereste az ágyon, de nem volt ott. Lenézett, és a fal tövében meglátta mozdulatlan kishúgát. Először nem értette, mit lát, hiszen kishúga háttal a falnak dőlve pihegve kapkodta a levegőt. Nem értette, mert valami hiányzott. A hatéves kislánynak nem volt se csípője, se lábai. A robbanásban valami letépte. Sokkot kapott, így nem vérzett el, nem érez fájdalmat és nem tud magáról és a környezetéről sem. Nem hallja, mikor hozzászól, és nem tud válaszolni. Majd a pihegése lassulni kezd, és pár másodperccel később feje élettelenül bukik előre, hosszú szőke haja eltakarva gyönyörű arcocskáját. Akkor a kisfiú pánikba esett, újra édesanyjába kapaszkodva sikoltozott. Ámde édesanyja nem válaszolt, nem mozdult. Nem tehette, mert testével védte kisfiát. Megtéve utoljára azt, mit még megtehetett anyaként!
.
Itt hagyom abba! Folytathatnám, de nem fogom! Ti! Ti ott kint a világban! Mélységesen szégyelljétek magatokat!
.
Szándékosan nem írtam se neveket, se országot, se nemzetet, se fajt, se vallást! Tudjátok miért? Mert ember és ember, élet és élet közt nincs különbség Isten szemében! És ennek így kéne lennie a ti szemetekben is. Jelenleg körülbelül hatvanhárom aktív, állami részvételű fegyveres konfliktus zajlik világszerte. Világszerte körülbelül kétszázharminckilenc millió ember szorul sürgős humanitárius segítségre a fegyveres konfliktusok miatt.
.
Mégis melyik része nem volt érthető a Teremtő tanításaiból? A tízparancsolatból? Jézus Krisztus tanításaiból? A Szent Bibliából?!
.
NE ÖLJ!
.
De ide vehetném a Kereszténységet, a Judaizmust, Hinduizmust, Buddhizmust, Dzsainizmust, de még az Iszlámot is! No meg még vagy kétezer vallást!
.
Akartok valami igazán érdekeset látni?! Tessék:
„A Korán kimondja: „Aki megöl egy embert... olyan, mintha az egész emberiséget ölte volna meg” (5:32).
.
Mélységesen szégyelljétek magatokat mind, akik érintettek vagytok…
.
És te! Igen te fotelharcos! Te is tehetsz valamit a te szinteden. Mondd ki! Áldott legyen az Úr neve! Majd oszd meg ezt a borzalmat, hátha eljut oda is, ahol tehetnek ellene valamit. Fogd fel imádságként, könyörgésként a békéért. Hogyha eljön az időd, és számot kell adnod életedről, elmondhasd magadról, legalább ennyit megtettem.