„család” – novellák címszó szerint

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 30. 03:31 Igaz történet ❤️ 2 👁️ 13

Az öregasszony jóformán mindenütt megfordult, ahol éppen valami munka akadhatott a számára. Legtöbbször előbb vagy a téglagyár következett (amíg el nem érkezett a nyolcvanas évek végi privatizációs hulláma), később főként egy pékségben, majd kisebb sarki boltban vállalt takarítói, vagy épp kisegítői állást. Persze sosem csupán csak azt csinálta, amivel esedékesen éppen megbízták főnökei, de jóformán majdnem mindent, ami az ún. jó üzletvezetéssel és a vevők maradéktalan kiszolgálásával kapcsolatos.

Gyakorta megtörtént például, hogyha a pék már jó előre, előző este begyúrta a kenyér- és zsömlesztát, hogy remélhetőleg hajnal táján már a kenyereskocsival kiszállítsák az üzletek számára a friss pékárut és süteményt, a leleményeskedő özvegy öregasszony se perc alatt tiszta, hófehér kötényt…

Írta: Garami Nelli 📅 2026. 01. 29. 15:27 Humor ❤️ 3 👁️ 34

(Részletek Mimi naplójából) – 1.
Május 14.

Hát igen, ha a naplóm egyszer könyv formájában is megjelenne, biztos vagyok benne, hogy a fenti címet, „Minerva, a pechkirálynő” kapná. Mert igen, velem mindig történik valami, és az a valami nem éppen a legjobb dolog. Kezdem a nevemmel. Drága jó sznobizmustól megáldott szüleim a Minerva nevet adták nekem. Kiskoromban gyakran hallottam tőlük, hogy ez egy nagyon szép név, a római hitvallás egyik istennőjét nevezték Minervának. Akkoriban még nem értettem, mi is az a hitvallás meg istennő. Ma viszont jókat nevetek (mit nevetek, röhögök) ezen. Én és istennő…???!!! Messze vagyunk egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől… Nekem ezzel a névvel mindig csak bajom volt. Nagymamám nem bírta élete végéig megemészteni, hogy ilyen nevet adtak nekem a szüleim…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 29. 13:17 Élet ❤️ 3 👁️ 15

A kertben csupaszon meredeztek a gyümölcsfák ágai az ég felé. A novemberi fagyos estén vékony hólepel fedte be a kupacokba összehúzott faleveleket. A régi ablakkeret repedésein beszökött a hűvös szél, és ütemesen táncoltatta a függönyöket. Hiába volt a diófából készült spaletta bezárva, az orkánerejű szél erejét mégsem tudta csillapítani.

Fürdéshez készülődött a kis család. Mindenki otthon volt. Apuka nemrég ért haza a munkából, boldogan várta őt három gyermeke és takaros kis felesége. A sparhelten már gőzölgött a fürdővíz. A két nagyobb testvér, Riti és Ildi viháncolva várta, hogy ők is sorra kerüljenek. Végre kezdődhetett az este legjobb része. Először a legkisebb gyermek pancsolhatott a habos kádban, aztán jöhettek a többiek. A legvégén pedig a szülők tisztálkodtak meg a már nem…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 01. 28. 09:51 Misztikus ❤️ 3 👁️ 22

Dávid szegény családba született. Édesapja gyári munkásként kereste a kenyeret. Édesanyja a háztartást vezette és gondoskodott a családról. Időnként néhány órában besegített a szomszédasszonyának, aki varrodában dolgozott. Akadtak olyan ruhadarabok, amelyeket kézzel kellett összevarrni. Ezt Sára könnyedén meg tudta oldani Dávid mellett, amikor aludt. Így némi kevés pénzt ő is hozott a konyhára. 
	
Előfordult, hogy a szomszédasszony az anyagi juttatás mellett vitt a kisfiúnak mesekönyvet, vagy éppen egy kifestőt, színes ceruzákkal. Sáráék ezeket nem tudták megvenni a felcseperedő Dávidkának, aki egészen az iskola megkezdéséig otthon volt az édesanyjával, mivel akkoriban nem volt még bölcsőde és óvoda. 
	
A kisfiú boldog volt és órákat elnézegette a mesekönyveket, vagy éppen ült az…

Írta: Kimmel Gábor 📅 2026. 01. 28. 09:38 Egyéb ❤️ 3 👁️ 18

Kovácsné mindennap várta, hogy férje hazaérjen a frontról. Azonban 1943-ban ez igencsak merész álomnak számított. A világ akkoriban nem úgy működött, mint ma. Egyszer kellett, hogy megérkezzen a behívó, aminek a hatalma akkora volt, hogy családokat szakított szét és tett tönkre végérvényesen. A veszteségi jelentésekben férje nevével nem találkozott, ez adott neki egy kis reményt, de a másnap érkezett távirat mindent derékba tört. Az írás közölte a fiatalasszonnyal, hogy férje hadműveleti területen eltűnt. Kovácsné keservesen sírt esténként, egyedüli vigaszt nemrég született gyermekük gondozása jelentette. A férjét látta a kisfiú arcában. Az igazi erős, férfias jellemet, gyermeki vonásokkal.

– Legalább te megmaradtál nekem-sóhajtotta fájdalmasan.

A fájdalom nem szűnt, egyre inkább…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 28. 06:48 Romantikus ❤️ 2 👁️ 15

Amilyen gyorsan virágba borult a természet tavasszal, olyan gyorsan elillant a nyár vidámsága minden bájával és örömével együtt. A fák lassan kezdték elveszíteni aranysárga leveleiket. A madarak csicsergése is elhalkult. Az élővilág lassan elkezdett készülődni a télre. A hőmérséklet alábbhagyott, csak Ákos és Lilla egymás iránt érzett szerelme nem változott. Ugyanolyan hevesen lángolt, mint amikor tavasszal összeházasodtak. Egyetlen zavaró tényező volt csupán az életükben. Ákos anyukája nem tudta elfogadni Lillát fia párjaként. Zavarta a 15 év korkülönbség és a menye modern felfogása az életről, de legfőképpen az, hogy fia közös ház építésébe kezdett Lillával. Azt gondolta, egyetlen gyermeke mindig támasza és lakótársa lesz. Nehezen tudta elfogadni, hogy már nem ő a legfontosabb a fia…

Írta: A.K. András. 📅 2026. 01. 28. 01:33 Családi dráma ❤️ 1 👁️ 19

József meredten nézte a bontási munkálatok megkezdését. A fogadó a Háromlábú Macskához épületét bontották. A Háromlábú Macska élete szinte minden főbb pontjában szerepel. Itt itta az első Jaffáját ötévesen, nagyapjával. Természetesen az öreg fröccsözött. Aztán odahaza iszonyatos perpatvar kerekedett belőle, mikor a nagymama megtudta, hová vitte kis unokáját az öreg. Majd mikor az öreg meghalt, itt búcsúztatták őt. Itt volt a ballagási bulija és kissé kapatosan ugyan, ámde itt vesztette el szüzességét döcögős Marissal. Akire sántasága miatt ragadt rá ez a név, és aki húsz évvel idősebb volt nála. Igen, hátul a tekepályának nevezett kerti részben. December végén. Nagy hó volt, és így utólag is belé pirul az akkor történtekbe. Évekig beszéltek róla a faluban. Ej, de elverte másnap apja!…

Írta: Gábor Edit 📅 2026. 01. 27. 22:08 Ironikus ❤️ 1 👁️ 23

Rióba készültem, mint mindig, mert hát készülni azt lehet, de sem repülőre, sem hajóra nem szeretek felszállni még mindig, így aztán nemigen van esélye a megérkezésnek.
Na, nem mintha nem telne rá, csak hát nem akartam a családot itt hagyni fűtés, áram, internet és egyebek nélkül, persze egyesek szerint mindezek nélkül jól meg lehet lenni, főleg ami az utóbbit illeti, én sem igazán értem, mi ez a nagy cécó, miért nem mászunk mindjárt vissza a fára, ámbár ahogy egyesek intézik a világ dolgait, persze még ez is megeshet.
Most már mindegy, de ha már nem mentem el időben Rióba, gondoltam, jó lesz Velence is, talán jobban is illik a koromhoz, vagy a koromhoz. Már azon voltam, hogy telefonáljak az utazás megszervezése érdekében, mikor megszólalt a telefonomon a beállított emlékeztető, hogy…