Írta:
Hoffmann Ottóné Gizella
📅 2026. 03. 08. 15:59
Lírai mininovella
❤️ 2
👁️ 25
A tél utolsó lehelete még ott ül a fák kérgén, de már nincs ereje. A hajnal úgy érkezik, mintha valami titkot hozna magával. A tavasz halk szívdobbanással jelzi, itt vagyok. Először csak a fák rügyei pattantak ki. A fák között felcsendült a különös csicsergés, ami betöltötte a levegőt. A madarak éneke vidámságot hozott. A mező szélén egy csodás barkaág ringott a szélben. Aki ránézett, érezte, hogy ebben a pici csodában ott az újrakezdés. Mindenütt apró virágok bontják ki kicsiny szirmaikat. A hangok mindenütt szólnak. A természet saját nyelvén köszönti a tavaszt. A világ hangtalanul átváltozik a szürkeségből a színes lüktetésbe. Ebben benne van a természet ritmusa, amely minden évben újra és újra megszületik.
Tovább olvasom…