A jelen tovább
B.É. Krisztina
A reggel már nem érkezett, inkább folytatódott. A fény nem lépett be, mert már ott volt. A tárgyak nem várták, mégis világosabbak lettek.
Az utcán a város nem változott, csak észrevehetőbb lett. A hangok nem erősödtek fel, csak tisztábban szóltak. A mozdulatok nem kezdődtek, csak folytatódtak.
Délután az idő nem múlt. Széthúzódott, mint egy csendes tér, ahol minden elfér. A gondolatok nem jöttek és mentek, hanem ott maradtak, ahol voltak.
Este a fény nem tűnt el. Csak másképp maradt jelen. Az ablakok mögött, a falakon, a levegőben.
Nem volt tegnap, és nem volt holnap.
Csak ez a halk, tovább tartó jelen.
Az utcán a város nem változott, csak észrevehetőbb lett. A hangok nem erősödtek fel, csak tisztábban szóltak. A mozdulatok nem kezdődtek, csak folytatódtak.
Délután az idő nem múlt. Széthúzódott, mint egy csendes tér, ahol minden elfér. A gondolatok nem jöttek és mentek, hanem ott maradtak, ahol voltak.
Este a fény nem tűnt el. Csak másképp maradt jelen. Az ablakok mögött, a falakon, a levegőben.
Nem volt tegnap, és nem volt holnap.
Csak ez a halk, tovább tartó jelen.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!
További hasonló novellák az Egyéb témából: