Írta:
Gyólay Karolina
💠
📅 2026. 03. 16. 06:56
Élet
❤️ 1
👁️ 13
A színpad fénye beborította a terem sarkait, miközben a csillárok szikrázó tükrétől a falak is lángra gyúltak. A fülemhez érő halk zongorahangot követve léptem fel a fölső szintre, csupán egy üres szék volt a vegyesen foglalt sorban. Mindenki más-más szerepben várt: a nevelőnő, a háború veteránja, a fiatal orvos, a költő, a gyári munkás... Én csak egy barátnő voltam ma, aki eljött szerelme fellépését megnézni.
A függönyt felhúzták, és a színpad élénk díszletek tárultak elénk: a tavasz virágos kertje, a színészek és statiszták, és a város utcái, amelyek minden árnyékukban a múlt régi határait hívogatták. Egy magányos szobor állt a középpontban, mintha a létezésünk gondolatát öntötték volna bele. Ruhám, egy szál aranyfényű selyem, úgy csillogott, mintha a saját bőrömön is eljátszaná a…
Tovább olvasom…