Céltalanul kószált a forró utcákon. Szandálja néhol nyomokat hagyott a megolvadt, puha aszfaltban. – Hé, Tárnoki! – harsant kiáltás a háta mögül. Furcsa hármas közeledett, labdát pattogtatva. A nyakigláb Blaskó, a mackó Gelencsér, köztük mint egy harmadikos, az apró, pisze, rövid hajú Kalner Zsófi. Hatalmas, lencsibaba-szemével olyan ártatlanul pislogott, mint aki azt se tudja, mi fán terem a rosszalkodás. – Belógunk a Stadionba – szólt meglepően mély hangon. – Focizunk egyet a füves pályán. A Gelencsér tudja, hol hiányzik két rúd a rácsból. Jössz? – Ők legalább még szóba állnak velem – gondolta Noki. – Jöhetek. Útjuk egy cukrászda jókora ablaka előtt vezetett. Bent két pocakos férfi fagylaltot evett, közben az utcára bámult. – Várjatok! – állt meg Zsófi, s arcát nekiszorította az…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Feltűnően csinos, fiatal hölgy lépett be az elegáns cukrászdába, ahol jócskán meglátszott, hogy egy alig nyolc szeletes zsúrtorta is kész vagyonokat kóstál. Egy elárusító, szintén fiatalos lánynak azonnal megakadt a szeme a filigrán hölgyön, és érdeklődve, már-már kissé tolakodón kérdezte, hogy mit parancsol: – Segíthetek, hölgyem? – Igen! Üdvözlöm! Egy kicsit bajban vagyok, mert szülinapi tortát szeretnék vásárolni egy jeles alkalomra, és nem tudhatom, hogy az illetőnek, akinek veszem a tortát, milyen ízlése van! A csokoládét mindenesetre nagyon szereti! – jegyezte meg mintegy lehetséges támpontként, hogy az eladólány némiképp képbe kerülhessen. – Értem! Hát... lássuk csak! – mutatott körbe, a mélyhűtött üvegvitrinekben szépséges tortaköltemények aludták jéghideg, hibernált álmaikat…Tovább olvasom…
Úszom. Komolyan, gyerekkorom óta. Vegyesúszás a főszámom. Az edzőm szerint jó a vízfekvésem. Igazság szerint az elején szükség volt a szülői szigorra, hogy pontosan eljárjak edzésre. Aztán nagyon megjött a kedvem, mert jó társaság volt, sok szép lány, és én világéletemben oda voltam a lányokért. A suliban valahogy tartózkodóbbak, de az uszodában, fürdőruhára vetkőzve! No meg az úszás összekötő kapocs is volt. Néha panaszkodtunk a kiabáló edzőre. A legnagyobb élmény a versengés volt. A versenyeken drukkoltunk egymásnak, figyeltük a konkurensünk eredményeit. A legjobb azonban az volt, ha a lányoknak drukkoltunk. Ilyenkor a győzelemtől kipirult arcú gyönyörűségnek gratulálva egy puszit is kaphattunk. Egyre jobbak lettek az eredményeim. Ha így javulok, még válogatott kerettag is lehetek…Tovább olvasom…
Ez a mese rólam szól. Egy őszi péntek estén a város utcáin bolyongva felfedeztem a környék legjobb cukrászdáját. Bementem, és hallgattam a csilingelő kis csengő hangját. Jóleső érzés volt a hűvösből, az andalító melegbe leülni. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere. Kinéztem magamnak a legfinomabb falatot, egy francia krémest. Elfogultan persze, hisz biztosan van nála finomabb, mézes-mázasabb, hatvanhat-krémmel töltött. Mégis magával ragadott a maga egyszerűsége, az ellenálhatatlan fekete csokimáz a tetején. A benne rejlő ízvilág. Lehunytam szemem, már a szájamban éreztem, és a pulthoz léptem. - Szörnyen sajnálom, éppen zárunk! Látogasson meg holnap! - mondta egy kedves női hang. Azon az éjjel az „én krémesemmel” álmodtam. Elképzeltem milyen jó lenne vele. Hogy tudnám őt szeretni…Tovább olvasom…