16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Bölcsészeti egyetemre jártak mindketten, de Szonja hamar rájött, mielőtt diplomát kapott volna, hogy muszáj innét kitörnie, és azt csinálnia, amit szeret. Szonja filmkészítéssel szeretett volna foglalkozni, és lelkes autodidaktaként már több forgatókönyvötlettel is megpróbálkozott, és abban a pillanatban, hogy a könyvesboltban meglátta Syd Field: Forgatókönyvírás c. könyvét, valósággal azonnal beleszerelmesedett ebbe a szakmába. Tudta, ha nem próbálja meg a helyezkedést a Színművészetin, vagy egy olyan helyen, ami hasonló jellegű területtel foglalkozik, szívét fogja elárulni. Márpedig Szonja szerette azt hinni, hogy a Hamleti axioma szerint él: „Légy hűséges önmagadhoz!” Érdeklődve kezdett szemezgetni egy pufók, csupaszív sráccal, aki más volt, mint a belőtt sármós, és pengemenő…Tovább olvasom…
„Még egy utolsó simítás és kész!” – gondolhatta. Mit fognak szólni, ha egyszerűen csak fogja magát és odaállít?! Elvégre magyar szakból totálisan elkaszálták, és a megmaradt történelemmel talán nincs is joga, hogy ünnepélyes keretek közt átvegye a diplomáját!” – Érzések hullámvasútja kezdett fokozatosan zakatolni folyamatosan feszült és idegeskedő elméjében. Arról már nem is beszélve, hogy kedvese – akinek feltette a nagy kérdést, hogy szeretne-e a felesége lenni, élete asszonya – még mindig habozott, és kétértelmű, homályos válaszokat adott a lánykérésre. „Ez aztán sehogyan sem járja!” – szögezte le magában. És ez az átkozott nyakkendő is pont jókor tud félrecsúszni, amikor az ember már késésben van, vagy épp a finisben. Nagy nehezen megigazította magán a tallárt, a fehér díszkesztyűt…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Géza sosem értette meg azt, hogy miért kell akár egy állásinterjú, vagy meeting alkalmával, akár egy vakrandi, vagy csupán csak egy workshop keretén belül nyilvánosan megszégyeníteni akár bárkit is? Már gyerekkorától kezdve fokozatosan szokott hozzá a kisebbrendűségi komplexusok egész tárházához. A „minden el van rontva” – érzésével viszonyult az összetett és sokszor talán éppen ezért igazságtalan világ dolgaihoz. Már javában elmúlt húszonhat éves is, amikor úgy lopakodott meg szinte észrevétlen csöndes, alamuszi, megtaposott méltósággal a Bölcsész-Kar főépületébe, akár egy kisstílű tolvaj, vagy bűnöző, hogy átvehesse közel hét éves megfeszített munkabírása hitvány gyümölcsét, és szándékosan nem vett részt a diplomaosztó ünnepélyes ceremónián, mert sosem tartotta magát eléggé méltónak…Tovább olvasom…
A két fiatal nő kezdő egyetemistaként a Dózsa kollégiumban ismerkedett össze egymással, és – ahogy mondani szokás –, szinte azonnal nagyon rokonszenves, csajos, testvéri szövetség alakult ki kettejük között. Később mint valami különleges alkut, vagy paktumot egymás között megfogadták, hogy örökre barátnők lesznek, és bárhova is sodorja majd őket az élet, támogatni, segíteni, és szeretni fogják egymást. Az ünnepélyes diplomaosztón a fekete talárban, és csákós sapkájukban úgy pózoltak a digitális fényképezőgépek lencséjében, - mintha legalábbis –, megnyertek volna egy kisebb világméretű konfliktust, vagy győztes csatát. Később az egyik a fővárosban maradt, mert azt vallotta, hogy minden, ami történik, az Pesthez köthető, míg a másik inkább úgy volt vele, hogy visszaköltözik vidékre…Tovább olvasom…