„égbolt” – novellák címszó szerint

Írta: Baginé T. Szilvia 💠 📅 2026. 03. 06. 07:07 Lírai mininovella ❤️ 1 👁️ 18

Vasárnap virradóra a derűs éjszakai égboltot baljósan sötétlő felhőtenger borította be. A piacra siettem éppen.
Lazán felkaptam egy esernyőt a székről, majd pattogó léptekkel szökelltem a buszmegállóba.
Riadt tekintetemet a rémisztő feketeségbe temettem, vártam, mikor csap le ránk a zivatar, a tomboló égi háború.
Hatalmas koronáját fejem fölött tartva az ég hirtelen könnyezni kezdett, majd jéghideg cseppjei koppantak a fejem búbján.
Nyitom az ernyőmet, azután hirtelen ledermedek.
Mit keresnek ananászok a fejem felett?
Egye fene, ha már úgyis a piacra megyek, ananászos esernyőmmel egy kis ananászt is veszek...
Rímeskedve morfondíroztam magamban, miközben a busz is megérkezett.

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 02. 27. 00:39 Spirituális ❤️ 2 👁️ 15

Élt egy gyönyörű pillangó egy sötét pincében. Hatalmas terhet cipelt nap mint nap. Nem tudott tőle megszabadulni, a kötél rá volt tekeredve. A Napot soha nem látta a kis pillangó. Csak a sötétséget ismerte. Nem ismerte a szépet, a jót, a Napot és a virágokat, az illatokat sem.
A pillangó minden nap cipelni kényszerült a hatalmas követ, ami súlyos teher volt a kicsi testén. A sötét pincében, ahol élt, csak a csend és a nyomorúság vette körül. Minden mozdulattal úgy érezte, hogy a kő még nehezebb, és a szíve egyre inkább elnehezedik.
„Miért nem tudok szabad lenni?” – kérdezte magától.

Egy nap betévedt a pincébe egy kisegér. A pillangó megszólította:
– Hát te ki vagy?
– Lucy vagyok, a kisegér! Téged hogy hívnak? – kérdezett vissza az egér.
– Nekem nincs nevem. – válaszolta a…