Írta:
K. Barbara
📅 2026. 02. 25. 21:03
Kortárs
❤️ 3
👁️ 103
Évek teltek el, talán túl sok év. Idegesen készülődöm, mint egy tinédzser lány. Ki-be pakolom a ruhákat a szekrényből, fogalmam sincs, mit vegyek fel. Szeretném, ha csinosnak látnál, nem akarom, hogy észrevedd azt, amit az idő nyoma hagyott rajtam. De ugyan mit is számítana? Egyikünk sem fiatal már. Talán ez az utolsó esély, a mi utolsó esélyünk arra, hogy végre összerakjuk összetört darabjainkat.
Mindketten követtünk el hibákat és hoztunk rossz döntéseket, de a legnagyobb baklövésünk az volt, mikor elengedtük egymás kezét, abban bízva, hogy mással jobb lesz, mással könnyebb lesz. Túl nagy árat fizettünk mindketten, mert nem minden arany, ami fénylik. Látszatkapcsolatokra nem lehet boldog életet építeni.
Azt hittem éveken át, hogy túlléptem rajtad, de a szívem tudta azt, amit az…
Tovább olvasom…