„élet” – novellák címszó szerint

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 28. 06:48 Romantikus ❤️ 2 👁️ 15

Amilyen gyorsan virágba borult a természet tavasszal, olyan gyorsan elillant a nyár vidámsága minden bájával és örömével együtt. A fák lassan kezdték elveszíteni aranysárga leveleiket. A madarak csicsergése is elhalkult. Az élővilág lassan elkezdett készülődni a télre. A hőmérséklet alábbhagyott, csak Ákos és Lilla egymás iránt érzett szerelme nem változott. Ugyanolyan hevesen lángolt, mint amikor tavasszal összeházasodtak. Egyetlen zavaró tényező volt csupán az életükben. Ákos anyukája nem tudta elfogadni Lillát fia párjaként. Zavarta a 15 év korkülönbség és a menye modern felfogása az életről, de legfőképpen az, hogy fia közös ház építésébe kezdett Lillával. Azt gondolta, egyetlen gyermeke mindig támasza és lakótársa lesz. Nehezen tudta elfogadni, hogy már nem ő a legfontosabb a fia…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2026. 01. 27. 19:28 Élet ❤️ 3 👁️ 16

Nézek a tükörbe, és látom megfáradt és gondterhelt arcomon a ráncokat,
és mély barázdákat. Elszomorodom.
Már nem én vagyok az a kislány, aki még nagy ritkán előbújik a tükörből, és vidáman rám mosolyog. Az összes mély vonalban ott bújnak meg életem árulkodó jelei.
Az élet és a nehézségek nem megerősítették, inkább megtörték a testem és lelkem. Sokszor a világ összes problémáit is magamra veszem, és nagyon tud bántani, ahogy az emberek egymáshoz viszonyulnak. Kihalt a szeretet.
Nehéz terhekkel megpakolt batyut cipelek a múltból, bár sokszor megpróbálok vidám és humoros lenni, valójában nem ismer senki. Nem panaszkodom, teszem a dolgomat, hol jól, hol rosszabbul, s ha néha kihajt még egy törékeny hófehér kisvirág az újabb ráncokból, azt jelenti, hogy még itt vagyok, és próbálom az…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 01. 27. 12:33 Romantikus ❤️ 0 👁️ 12

Az élet néha tartogat meglepetéseket, váratlan fordulatokat, de éppen ez teszi széppé és érdekessé.
Néha kell az, hogy csak úgy maguktól történjenek a dolgok, kell sodródni az árral, hisz ha mindig mindent előre megterveznénk, az nem túl unalmas és monoton?
Szeretem a kihívásokat, meg kell mondanom őszintén, hogy ebben találtam meg önmagam. Fejvadászként dolgozom, nagyszerű munka, nem? Mindig ad valami újat, és nem utolsó sorban roppant érdekes is.
Már gyerekkoromban is szerettem, ha zajlik az élet körülöttem, minden iskolai programon ott voltam, az összes nyári táborba elmentem, mármint annyiba, amennyi belefért a nyári szünetbe.
A szüleimmel jó kapcsolatot ápolok, sok barátom van, és nem utolsó sorban a szerelem… hát igen, a szerelem, egy boldog és kiegyensúlyozott nő életéből csak…

Írta: Szabó Szabina 📅 2026. 01. 25. 23:18 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 14

Azt hallottam, mielőtt meghalsz, lepereg életed filmje a szemeid előtt. Most már tudom, hogy ebben is hazudtak. De úgyis mindegy, ki akarná egy eltaszított, megalázott, értéktelennek tartott ember unalmas életét végignézni újra? Kevés jó jutott bele, főként csak szenvedés. Boldogság? Hamar megtanultam, hogy még álmodozni is hiábavaló róla. Egyet tudtam biztosan: most meghalok. Nem féltem. Vágytam a halált. Úgy gondoltam rá, mint egy újabb lehetőségre, megnyugvásra. Talán, amikor újjászületek, jobb lesz. Az előbb hoztam meg életem eddigi egyetlen értelmes döntését. Csak egyet kellett lépnem. Aztán csak zuhantam. Nézelődtem. Majd becsuktam a szemem. Mindjárt vége. Némán nyelt el a sötétség.

Írta: Szabó Szabina 📅 2026. 01. 25. 23:12 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 8

Megérintett egy lélek. Néztem a férfit, ahogy lassú léptekkel, lehorgasztott fejjel, szomorúan lépdel felfelé a lépcsőn. Akkor még nem ismertem, csak egy szimpatikus idegen volt, aki vonzott. A lelke közben megérezte az enyém, s titokban, bármelyikünk akarata ellenére összeölelkezett vele. Itt hagyta nyomait, majd messze repült. Azóta már nem élek, csak létezem. A távolság kitartóan áll közöttünk, nem érhetem el, hiába is futnék utána. Némán ment el, s nem adott magyarázatot. Vártam, hogy ez az érzés benne is elég erős lesz, hogy megtegye felém azt a nehéz első lépést. Talán örökké kell várnom, de nem számít. Mi összetartozunk.

2024.06.18.

Írta: Kendi 📅 2026. 01. 24. 12:10 Szimbolikus, allegorikus ❤️ 0 👁️ 7

Egy szoba csöndje tanú, ahogy két szív gyakorolja az együttlétet. A tenyerem alatt hullámzik a jövő, apró üzenetek kopognak belülről. Nem birtokollak, mondom, csak őrizlek. Félek, igen, de a félelem tejfehér, tápláló. Mesélek neked utcákról, ahol várnak, hibákról, amelyeket elengedhetsz. Ha kérdeznél, azt felelném: légy kíváncsi. Amikor majd találkozunk, már ismerjük egymás hangját. Addig a csendben tanulok anya lenni. Ígérem, nem leszek tökéletes, de jelen, és minden nap újra választalak. A tested bennem emlékeztet, hogy az idő most szelíd irányba folyik. Figyelek a lélegzetre, számolok reménnyel, és helyet készítek szívemben, karjaimban, a világban. Neked, csendes csodám, érkezésedig, szeretettel vigyázva rád.

Írta: Híres B Ede 📅 2026. 01. 21. 18:54 Élet ❤️ 3 👁️ 63

A szürke hétköznapok tele vannak apró kis tüskékkel, melyeket már észre sem veszünk.

Megszoktuk.

Részünkké váltak, mint a reggeli kávé, vagy az internetes dicsekvő képek mutogatása: ki mit süt, főz, vagy éppen az új autónkkal készített fotográfia közzététele.

Ott vannak a kis tüskék a lelkünkben, van, aki mit sem törődve velük, vígan pergeti napjait.
Ám vannak, akiknek nagyon is fáj a mindennapi kínzó, apró, de annál mélyebb szúrások milliárdja.
Kihúzgálni szinte lehetetlen vállalkozás.
Kapjuk és adjuk is őket, akarva, akaratlanul vagy tudatosan, ám sokszor csak véletlenül, az élet kemény, kegyetlen velejárójaként.

Tüskék, melyek sebzik lelkünket – ősi örökség, a krisztusi szenvedés megélése?
Ez lenne a hit?
E kérdésre vajon ki ad választ?

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 20. 07:00 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 10

Néhány éve meglátogattam egyik iskolai haveromat egy cégnél, ahol akkoriban dolgozott. Amint beléptem a szobányi méretű, tökéletesen beüvegezett liftbe, és halk, duruzsuló zeneszó fogadott, mintha azonnal átláthattam volna a vállalati manipulációs politika minden ördögi csínját-bínját. Ti. a munkavállalókat miként lehet hatékonyan, rábeszélő, szép szavakkal manipulálni, hogy elsősorban közalkalmazotti fizetésekért görizzenek egész álló nap, és mire év végére kerül a sor – a hatásos reklámkampány során –, szintén elhitetik velük, hogy fényes előléptetési lehetőségek várnak még rájuk, csupán csak még egy-két évet kell várni szépen csendben, meglapulva, semmiről sem tudva, és természetesen a lehető legalázatosabban.

Amint kiléptem a liftből, fogadóterem helyett széles, téglalapszerű…