16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Hajnali fél ötkor keltették fel. Még csak éppen pikkadt, és úgy tűnt, hogy ma is sűrű, nehézkes, kánikulával terhes nap elé néznek apa és fia. - Ébresztő Hétalvó! - szólt kissé recsegőn, türelmetlenül a már kora reggel frusztrált, idegeskedő apa, mert aznap azt tervezte, hogy kiássák fiával együtt a hétvégi háznál a vízvezetéket. Egyrészt mert így költséghatékonyabb megoldásnak tűnt, másrészt nem kellett csinos feleségének lótnia-futnia bizonyos borsós összeget előszeretettel elkéregető mesteremberek után, akiknek isten pénze is kevés lett volna, hogy gödröket ássanak. - Akkor Drágám minden világos? Azért ebédidőben harapjatok szendvicset, vagy valamit jó?! - kérte a csinos feleség, aki szintén a hajnali órák környékén készült munkába menni, és most is legfeljebb csupán annyi ideje…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A rendkívül csinos, stílusos, modern nőn párducmintás bunda volt, ami akárcsak szintén színben vele összepasszoló magassarkú csizmája egy vagyonba is belekerülhetett. Porsche terepjárójából szállt ki, miközben egyik kezében félmillió forintos okostelefonján egy fontos, üzleti jellegű hívást intézett, míg a másik kezében egyre idegesebben, egyre feszültebben kezdte rángatni lenszőke hajú, kékszemű kislányának pufók kezecskéit. – Gyerünk már, Lili! Mi lesz! Mozogj! – parancsolt rá hangosan, és minél inkább sürgette a kislányt, annál inkább érezhető volt, hogy elveszti irányítását a rohanó percek felett, és robbanással fog fenyegetni az adott atombomba-pillanat. – Anyuci? Miért vagy dühös? Valami bajt csináltam?! – kérdezte közepes méretű plüssmackóját erősen magához szorítva a kislány…Tovább olvasom…
Egy mondat, amely belülről olyan szinten darabokra szaggatott, mint egy 100 tonnás, a sínen szelfiző Darwin-díjas delikvenst. Nyolc, lassan kilenc éve hallottam, de úgy beragadt, mint egy Mazda RX–7-es lámpája télvíz idején. Olyan hat- vagy hetedikes lehettem, mikor egyik nap nevelőfaterom vitt haza színjátszókörből. Jöttünk kifelé, mikor is egy olyan penetráns csatornaszag csapta meg az orrom, amelynek receptjéért egy komplett borznemzedék könyörgött volna térden állva. Eltakartam az orrom, hogy ne érezzem, mire fater megszólal: – Úristen, ne legyél már nevetséges, más gyereke kibírja, te meg nem? – majd jött a ráadás: sportiskolába kellett volna téged íratni. Ezen akár röhöghettem volna is egy jót, hisz aki ismer, tudja, hogy olyan szinten születtem alkalmatlannak az összes…Tovább olvasom…