Az asszony lehajtott fejjel, egyedül ült azon a kerti padon, ahol alig pár hete párjával üldögéltek. Körülöttük jókedvűen beszélgettek, nevetgéltek a baráti házaspárok. Szalonnasütögetés, borozgatás adta meg a jó hangulat alapját. De így volt ez a közösen ünnepelt születésnapokon, névnapokon, szüreteken, éjjelbe nyúló disznótoros vacsorákon. Sűrűn előfordult, hogy csak elugrottak egymáshoz egy baráti beszélgetésre. Ha segítség kellett, az első telefonhívásra indultak. Most meg itt ül a padon, és azon gondolkodik, hogy miért tűntek el a barátok? Temetésen, a halotti torban is ott voltak... Páran még eljöttek segíteni, amikor felszámolta a gazdaságot, de aztán ők is elmaradtak. Egy ideig hívogatta őket telefonon, kérte, hogy jöjjenek el beszélgetni. Olyan jól esett volna, ha egy kicsit…Tovább olvasom…
Reggel van. A nagy sárga tányér már felgurult az égre. Éhes vagyok, a Gazda még alszik. A Gazda! A világ leggyönyörűbb teremtménye. El sem tudok képzelni szebbet kopasz fejénél, dülledt szeménél, krumpliorránál, sárgán ragyogó fogánál, jókora pocakjánál. Még egy hatalmas húsos csont se veheti fel vele a versenyt. Fel kell kelteni. Azt morogja, „miért kell nekem minden reggel erre ébrednem?” Az emberek furcsák. Így jelzi, mennyire örül, hogy bökdösöm az orrommal, nyalogatom a képét és ugrálok kicsit a hasán. Pedig már nehezen mászom fel az ágyra, fájnak a csontjaim. De a gazda öröme a legfontosabb. Végre nyílik a hűtőszekrény, megtelik a tányérom. Most már elkezdődhet a nap. A Gazda kimegy a kertbe, természetesen vele tartok. Segítek neki, szép gödröket kaparok és belehempergek. A Gazda…Tovább olvasom…
Liza sokat ábrándozott arról, milyen élete lett volna, ha a sors nem ily rútul bánik vele. Túl sokat foglalkoztatta a dolog. A barátai féltették, nehogy az idegrendszere is tönkremenjen a sok gyötrődésben. Hiszen a helyzetén már nem lehet segíteni. Elhatározták, elhívják a legközelebbi színházi előadásra egy kis kikapcsolódásért. A színjáték egy remek, zenés darab volt. Lizának kikerekedett a szeme. A balerinák közt volt egy szólótáncos, aki leginkább az ő vágyának megvalósulását vetítette a színpadra. Fájdalmat okozott neki az együttérzés. Ekkor döntötte el, hogy kilép a torz, álomszőtte világából, megerősíti lelkét, abból hozza ki a legjobbat, amit élete fonalának gombolyaga adott.Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Özvegy Kelemenné arra gondolt, akkor hibázott, amikor nem csináltatta meg idejében a fogait. Gondolta is: „de hát így jár az, aki idejekorán megöregszik, és magára marad!” Amint megérezte a valósággal kibírhatatlanul hasogató, pokoli fájdalmat a fogágyában, a gyökereiben, azonnal el kellett volna mennie egy olyan szakemberhez, aki – remélhetőleg – fájdalommentesen szabadítja meg pácienseit a fájdalmak kálváriáitól. Öt éve halt meg a részeges ura. Azóta nemigen mosolygott. Nem volt más férfi az életében, illetve egyszer majdnem. De hogy a fogai! Hallott már olyan bánatról vagy megrázkódtatásról, ami pillanatok alatt befeketíti, korhadttá teszi az ember fogait. Előjönnek a testi bajok, az egekbe szökik a vérnyomás, nőni kezdenek az epe vagy a vese kövei, és csak szúrnak, csak hasogatnak…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Volt egyszer egy kicsi kislány, történetünk kezdetekor 6 éves lehetett. Nagyon szerette az unokabátyját, sok időt töltöttek el együtt. 10 év volt köztük, mégis jól kijöttek egymással. Sokszor vigyázott rá a fiú, amikor a nagyszüleik kint dolgoztak a kertben, és ő aludt. Egyszer ez a lány felébredt, lement unokatestvéréhez, aki a hintaágyban telefonozott. Odament hozzá, és akart játszani a telefonján. Berci megengedte neki, ezelőtt sosem nyúlhatott a telefonhoz. Egy gördeszkás játék volt, még egy pályát is sikerült megcsinálnia. Ezután nagyon boldog volt a kislány, örült mindennek. Sok közös emléke van, mint például amikor az óvodakertben játszottak. A fiú leverte a kosárpalánkot, a kíváncsi unokahúg nézte, miközben csinálta, de a csavarhúzó megcsúszott, és a lány homlokán landolt. A mai…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Mik azok a dolgok az ember életében, amelyek sötét, hatalmas hullámokká tudnak tornyosulni? Minden ember életében más-más: rossz házasság, munkahely, reménytelenség, céltalanság, vagy talán a magány. Az utóbbi miatt negyvenen túl már kezdhetünk aggódni. Keressük az okokat, először másokban, majd önmagunkban. Elveszítjük a kontrollt, és döntünk. Nincs miért tovább élni. Éva is így döntött. Évát még gyerekkoromból ismerem. Tehetős családban nőtt fel, orvos apuka, jogtanácsos anyuka, egy szem gyermekeként. Természetesen a neveltetése is különleges volt, nem olyan, mint egy átlag munkásgyereké, pedig igyekezett átlagos maradni, de nem hagyták! Csakis az orvosi- vagy a jogi pálya jöhetett szóba. Éva vágya mindig az volt, hogy légi utaskísérő legyen, álom is maradt mindörökre, csak nekem mondta…Tovább olvasom…
Mielőtt elindult, megállt a nagy fali tükör előtt, és belenézett. Sírástól kicsit duzzadt, szomorú szemű önmagát látta, aki megpróbál mosolyogni, de a mosolygás nem nagyon akar megmaradni arcán. Már hónapok óta ritka vendég nála… Anna lassan fél éve, hogy hetente két délután a kórházban fekvő beteg gyerekekhez jár mesét olvasni. Barátnője említette neki ezt a lehetőséget, és Ő pár nap gondolkodás után elfogadta. Nehezen szánta el magát, és minden alkalommal egy kicsit belehalt a készülődésbe. A gyermekosztály orvosai, ápolói az első alkalomtól kezdve nagyon megértőek és kedvesek voltak. Ismerték szomorú történetét, tudták, miért vállalja a meseolvasást. Biztatták, bátorították, hogy ne izguljon, mert a beteg gyerekek nagyon hálásak tudnak lenni minden apró jótettért. A bemutatkozáskor…Tovább olvasom…
Hűvösödnek a reggelek. Már a macska is beszökik éjszakára a pincébe. Jól kitalálta, nem kellett macskaajtót csináltatni, beügyeskedi magát a bukóra nyitott ablakon. Az udvaron a fűnek téli frizurája van. A medence helyén körbe virágok díszelegnek, a közepén a napozóággyal, amit még együtt vettünk akciósan. Látom olykor az én drága feleségemet, ahogy nélkülem issza az édesharmatmézzel ízesített kávéját, kezében toll és füzet: ír. Az én kis művésznőm! Rólam ír. Rólunk ír. Olykor sírva fakad.... annyira szeretném ilyenkor elmondani neki, hogy nem is vagyok olyan messze, mint gondolná, érzem a lélegzetét, az illatát, a bőrét, amit annyira szerettem! De csak egy pillangót tudok odavarázsolni neki. Ő meglátja, rácsodálkozik és hallom, másként ver a szíve, érzi a közelségem. A bejárati ajtó…Tovább olvasom…