A felkelő nap első sugarai áttörték az égbolt sötétjét. A csillagok még pislákoló fényei erőlködve próbáltak tündökölni, de az egyre feljebb kúszó Nap kíméletlenül elbánt velük. Három macskakölyök bandukolt a közeli erdő irányából a házat körülölelő kerítés felé. Elsőként Pihe, egy fehér, tömött bundájú, kisebb szürke foltokkal tarkított kismacska dugta át a fejét az egyik kerítésoszlop melletti résen. Egy pillanatra összeszűkült szemmel felmérte a terepet, majd átpréselte magát a lyukon. Őt követte testvére, Zorro, akinek koromfekete bundáján csak elvétve találni fehér foltot. Arcán mókás fekete álarcot viselt, mely kiemelte sárgán villogó szemét. Harmadikként a falkához tartozó, hasonló korú kölyök, Dobby csusszant át a kerítésen. Színe hasonló volt Pihéjéhez, azonban az ő…Tovább olvasom…
Félelemmel telve jöttem be a kórházba, műtétre várok. Hamarosan bevisznek. Számolok: egy, kettő, há… – eddig jutok el a számolásban, és már megint a kórterem ablakánál állok. Nézegetek ki a fejemből, a jövőmet találgatva. Jövő?! – lesz még egyáltalán? A parkban gyönyörű fenyőfákat látok. Képzeletemben látom magam előtt, feldíszítve csillogó karácsonyi díszekkel, ragyogva, teljes fényárban. A karácsonyfa csúcsán egy óriási csillag fénylik vakítóan, mellette egy szép nagy gyertya áll. Éppen esteledik, angyalok érkeznek sorban, meggyújtják a gyertyát, a láng fellobban, az angyalok szépen énekelnek, hangjuk lágy és kellemes, mint a fuvola hangja. A dallam szívszorító, és könnyeket csalogat a szemembe. A fenyőfa alatt egy ősz apóka üldögél, és az imakönyvéből olvasgat nekem szép…Tovább olvasom…
A férfi – akin nem mellesleg meglátszottak az évek, hiszen még csak alig múlt el harmincöt éves, és már jórészt sokszor meggörnyedt vállakkal, kicsit bicegőn és sántikálva járt-kelt munkahelye és otthona között – nagyon tudott haragudni magára, amikor képtelennek mutatkozott parancsolni fel-feltörő, robbanással fenyegetőző indulatainak. Mintha amikor nagyon mérges és bosszankodó volt valami miatt, ami éppen aznap nem sikerült úgy, ahogy elsősorban azt saját magával szemben cinikus, szigor-kemény következetességgel megkövetelte, egyszersmind óhatatlanul is muszáj volt találnia egy alkalmas bűnbakot, akin jelképesen levezetheti kisebb-nagyobb dühkitöréseit és szarkasztikus, kiábrándult társadalmi bölcseleteit. Ugyanis Károlynak mindenről megvolt a saját maga jól bevált és…Tovább olvasom…
– Osztály, figyelmet kérek! – reccsen az osztályfőnök bölcs, komoly, tenor hangja, mintha egy operaénekes szólna hozzájuk. – Tüdővizsgálat lesz, ami annyit jelent, hogy egyesével mindenki beáll a gépbe, nagy levegőt vesz, bent tartja, míg mondják, aztán hazamehet! Amennyiben bárki randalírozik, viselkedésével megzavarja a többieket, az később az igazgató úrral fog elbeszélgetni a tantestületi szobában! Remélem, világos voltam?! – jelentőségteljesen a bandavezérekre pillant, akik a hátsó sorokat foglalták le a kibérelt buszban. – Béla bácsi? Utána haza lehet menni? – kérdezi egyszerre elveszetten, mégis cserfes kíváncsisággal egy rafinált kislány, aki megállás nélkül szeret borsot törni mások orra alá. – Eszterke! Mi nem volt világos?! Megcsinálják a felvételt a tüdődről, és utána…Tovább olvasom…
Egész álló nap szinte alig kaptam levegőt. Mintha csak úrrá lett volna lelkem titkosabb mélyén valami belső felismerése annak, hogy valami sorsdöntő fordulat készülődik kissé szánalmas, átlagos életemben. Elvégre – ha úgy vesszük – nem kis dolognak számított, hogy kis családunkban egyedül én lettem egyetemista, tehát tanult ember! Alig aludtam éjjel valamicskét. Mintha agyam zaklatott fogaskerekei mindig unos-untalan visszatértek volna abba az egy irányba, mely arra volt kíváncsi, hogy mit akarok az életemmel kezdeni?! Anyámat egyszerre győzködtem, kérleltem, hogy csak jó apámmal ne kelljen a felvételi vizsgára menni, mert egyrészt apámnak megvoltak a maga sajátságos, groteszk, gyilkos tréfái, másrészt előszeretettel alázott meg a legtöbb ember előtt. Tette mindezt álszerénységgel…Tovább olvasom…
Megígérte legjobb barátjának, hogy együtt fogják bejárni a Vácdukán található régi erdőt, mely egyszerre csalogatta és egyszerre riasztotta is a legtöbb embert. Olyan mágikus, varázslatos hely volt, ahol a legtöbb gyerek és fejlődésben lévő kamaszok is szinte egy-két perc után találhattak maguknak még az internet és a számítógépek térhódítása előtt nyári vakációs kalandot pusztán csak azáltal, hogy betették oda a lábukat. A két kamaszkor küszöbén álló srác szinte sülve-főve együtt volt, mintha csak egyenesági testvérek lettek volna. A testesebb, mackósabb srác így is legalább egy-két évvel idősebb volt, mégis mintha érettségében naiv és gyerekes lett volna, mint a másik fiatalabb fiú, akinek – úgy tűnt – nagyobb az életbölcsessége, hiszen mindig tudta, hogy mi a helyes, mi nem. –…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Lassan este tizenegy óra volt már. Kollár Béla egykedvűen vetette meg ágyát és lefekvéshez készült. Fejében még kavarogtak a délutáni gyűlés emlékei. Igazából a gyűlés legfontosabb témája az volt, hogy a tavalyról „megörökölt” hátrányt miképp is váltják előnyre. Kollár elvtárs nagyon szégyellte magát, és nem győzte hangsúlyozni, hogy idén minden erejét összeszedve, sőt megduplázva fogja a szocializmust építeni. A szégyenteljes 1950-es év után, amely során mindössze 170%-ra teljesítette az előírt terveket, az 1951-es év a dicsőség és a győzelem éve fog lenni. Idén igenis vaskézzel fog csapást mérni az imperialistákra, és megmutatja, hogy mit is jelent Rákosi elvtárs hű gyermekének lenni. Kollár Béla egyszerű fémipari munkás volt. Beosztása szerint olvasztár. Szerette a munkáját…Tovább olvasom…
Azt hallottam, mielőtt meghalsz, lepereg életed filmje a szemeid előtt. Most már tudom, hogy ebben is hazudtak. De úgyis mindegy, ki akarná egy eltaszított, megalázott, értéktelennek tartott ember unalmas életét végignézni újra? Kevés jó jutott bele, főként csak szenvedés. Boldogság? Hamar megtanultam, hogy még álmodozni is hiábavaló róla. Egyet tudtam biztosan: most meghalok. Nem féltem. Vágytam a halált. Úgy gondoltam rá, mint egy újabb lehetőségre, megnyugvásra. Talán, amikor újjászületek, jobb lesz. Az előbb hoztam meg életem eddigi egyetlen értelmes döntését. Csak egyet kellett lépnem. Aztán csak zuhantam. Nézelődtem. Majd becsuktam a szemem. Mindjárt vége. Némán nyelt el a sötétség.Tovább olvasom…