„félelem” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 03. 01:51 Érzelmes ❤️ 2 👁️ 31

Hangtalanul - Aurora Amelia Joplin
A madár a földön feküdt, mozdulatlanul.
Nem volt se nagy, se különleges, csak egy apró test, aki még nem adta fel.
A nő lehajolt, tenyerébe vette, és megérezte: él.
A szíve dobbanása olyan gyenge volt, hogy minden pillanat ajándéknak tűnt.
Nem gondolkodott. Csak ült vele a csendben, mintha tudná: nincs mit tenni, csak maradni.
A levegő lassan megtelt bizalommal.
A madárka szeme kinyílt, és egy ideig nézték egymást — két élőlény, akik hirtelen megértették, hogy a félelem és a szeretet ugyanonnan indul.
Amikor a madár megmozdult, a nő ujjai ösztönösen engedtek.
Nem tartotta vissza.
Csak nézte, ahogy elrepül, mintha magával vitte volna mindazt, amit ő sem tudott kimondani.
Utána még sokáig ült ott, üres kézzel, de valahogy könnyebben.
Nem…

Írta: Bubrik Zseraldina 📅 2025. 11. 05. 22:08 Dráma ❤️ 0 👁️ 48

Ott álltam az újságos bódé előtt, mint akit lecövekeltek. Nem tudtam megmozdulni.
Egyenesen néztem, arra az újságra, amin észrevettem a fényképemet. Nyomtatott betűvel kiírva:
"Tegnap súlyos tragédia következtében, Müller Ágoston életét vesztette."
Ez nem lehet! Hisz itt állok, teljes nagyságban, nem haltam meg.
A lábamat próbálom felemelni, de nem sikerül. A kezem sem. Most mit tegyek? Talán nem is lát senki? Itt mennek az emberek mellettem.

–  Uram! Egy kicsit odébb állna? Nem érem el az újságot - közölte velem egy mosolygó hölgy.

De jó. Tehát élek. Megint próbáltam odébb állni, de nem ment. A hölgy közelebb jött, megérintette a jobb vállam, és abban a pillanatban sikerült megmozdulnom.
Egy érintés néha mennyit ér…

Írta: Bubrik Zseraldina 📅 2025. 11. 08. 00:06 Rejtély ❤️ 0 👁️ 62

Mint minden este, azzal a gondolattal feküdtem le, hogy másnap ugyanúgy fogok felkelni. Az óra csörgés előtt fél órával kinyitom a szemem, még pár percet pihenek, majd elindulok a konyhába, és már iszom is a kedvenc kávémat.
De nem így történt.
Reggel, mikor próbáltam kinyitni a szemem – ami nagyon nehezen ment –, éreztem, hogy valami nagyon nyomja a bal csuklóm. Megijedtem. Nem vettem le az órám? Soha nem alszom órával. Akkor mi lehet? Hirtelen ránéztem a kezemre, és egy nagyot ordítottam:
– Ez nem lehet igaz!
Egy idegen óra volt a kezemen. Valaki éjszaka feltette? Senkinek nincs kulcsa a lakásomhoz. De ha jobban megnézem, ez egy férfióra. Próbálom levenni, de nem sikerül. Mérgemben kimegyek a konyhába, és meglátom, hogy a kávégép mellett egy boríték van. A nevemen kívül semmi nincs…

Írta: Gyurkó Mónika 📅 2025. 11. 18. 13:27 Önismereti ❤️ 0 👁️ 38

A korlát takarásán keresztül bámultam a bátyámat, aki dacosan, szinte már paprikavörös arccal érvelt anyunak, hogy miért ne vigyen magával a barátaival szervezett kirándulásra. 
− De anya, had ne kelljen már magammal cipelnem. Állandóan csak nyafogni fog. 
− Zoli, el akarsz menni erre az erdei túrára, vagy sem? 
− Igen, anya, de.. 
− Nem akarok több de-t hallani. Ő a kisöcséd, és egyébként is elegen lesztek, hogy tudjatok rá figyelni. Bálintnak bátorítás kell. Állandóan csak a könyveit bújja. Na, nyomás!
Zoli arca már kezdett egy piros lufihoz hasonlítani és attól féltem, hogy mindjárt ki pukkad. Tudtam én jól, hogy miért nem akar elvinni magával. Katalin volt az oka. A lány a hetedik osztályból. Akinek olyan szép hosszú barna haja van. Nem akarja magát égetni, hogy a dedós öccsére…

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 11. 19. 15:27 Kaland ❤️ 0 👁️ 19

Az eset, amiről most mesélni fogok nektek, nemrég történt meg velem Alsó-Ausztriában.
Aki ismer, vagy itt-ott beleolvas  írásaimba, tudja, hogy egy pici osztrák falucskában gondozom a 96 éves ( januárban lesz 97) Rudi bácsit. Többször írtam már arról is, hogy a bácsi háza egy dombon áll, kissé elszigetelve a külvilágtól, a külvilág zajától. Szomszédaink, legalábbis közvetlen szomszédok nincsenek. A legközelebbi szomszéd néhány száz méterre lakik, és hogy eljusson hozzánk, keresztül kell gázolnia a kukoricaföldeken, búzatáblák között, szója- vagy tökföldeken, mindig az aktuális  "ültetvény" szerint...
Egy szép nyári nap kint voltam Rudi bácsival a földeken, épp a szója- és töktermést  szemlélgettük, amikor észrevettem, hogy a másik irányból, a kukoricásból valamiféle hatalmas szörny…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 11. 20. 02:33 Thriller ❤️ 0 👁️ 33

Igazán jó ötlet volt, Katalin! Ez a tábor tényleg tetszik. Bárcsak engem is idehoztak volna a szüleim, amikor gyerek voltam. József vezette vissza az autót a sztrádán, Budapest felé.

– József, biztos, hogy egyedül hagyjuk őket két hétre? – kérdezte Katalin aggódva.
– Elég már! Mások is ott hagyják a gyerekeiket. Tizenkét évesek, meg kell tanulniuk önállónak lenni. Elegem van az aggódásaidból. Ez a legjobb hely: ott a Balaton, rengeteg a program. Ráadásul már elterveztük, hogy mi is pihenni fogunk.

Az eső lassan szemerkélni kezdett, József pedig bekapcsolta az ablaktörlőt. Csend telepedett az autóra, csak az eső kopogott az ablakon.

– Valami nem tetszik nekem ezzel a táborral kapcsolatban, szerelmem. Hallottam dolgokat... – mondta halkan Katalin.
– Már Székesfehérvárnál vagyunk…

Írta: Ynela Zíléna 📅 2025. 11. 23. 19:05 Dráma ❤️ 0 👁️ 24

Hirtelen harapott a sötét.
A semmi közepén hagyott.

A mellkasom feszül, a levegő megakad.
A másodpercek torzan nyúlnak,
mintha az idő is visszatartaná lélegzetét.

„Tarts ki, szív… dobogj… élj” – könyörgöm.
Annyi minden maradt még.
Egy pillanatra felvillan:
virágillat, gyermekkacaj, kutyám farkcsóválása.

„Mondd, nem üres az ágyam.
Mondd, nem lesz árva...
Mondd már… kérlek, mondd.”

A csönd válaszol:

Nem közelít a vég.
Már ideért.

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 15:01 Fantasy ❤️ 0 👁️ 9

Azon az éjszakán minden gyerek várta, hogy elindulhassanak maszkban mulatozni, játszani.
Sötét volt, fújta a sárga és piros leveleket a szél. A gyereksereg sikítozva szaladgált jobbra-balra, házról házra.
De ezen az éjszakán a három legrosszabb fiúnak más tervei voltak. A fiúk minden évben ijesztgettek mindenkit. De sokaknak elege volt ebből.

– Vegyétek le a maszkokat, fiúk! – szólt a főnök, Sebastian. Mindössze tízévesek voltak.
– Mire gondolsz? – kérdezte Jack.
– Menjünk el ahhoz az öregasszonyhoz. Tudjátok, ott lakik fent. Oda senki nem megy soha – mondta Sebastian.
John ezt válaszolta: – Sebastian, mit akarsz ezzel elérni?
– Nem tudom… Gyerünk, jó móka lesz! – nevetett.

Hárman indultak a sötétben felfelé, és lassan elérték a házat.
– Ég a mécses, látod? Valaki biztos van…