„gimnázium” – novellák címszó szerint

← Vissza a novellacímszavakhoz

Találatok: 5

Írta: Tasi83 📅 2026. 04. 10. 06:25 Dráma ❤️ 1 👁️ 11

16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Már az totál kész, meggondolatlan őrültségnek tetszett, hogy Amira tar kopaszra borotválta egy általa vásárolt hajvágógéppel mézszőkés hajzuhatagát, amire – főként – szülei voltak rendkívül büszkék. Legjobb barátnője Fruzsi ezt a dolgot még meg is fejelte egy afféle jellegzetesen csajos, „ereszd el a hajamat” típusú bulival egy szórakozóhelyen a belvárosi éjszakában, ahol egy közepes méretű műanyag csövön át jöttek az aperitifitalok és a húzós vodka- és tequila-mennyiségek, és miután Amira még csak tizenhét éves múlt, hellyel-közzel mivel soha az életben egyetlen korty alkoholt sem fogyasztott, úgy elázott, és csak részeg lett, hogy barátnőjének kellett furfangos kedvvel szó szerint kimenekíteni őt a főként üzletemberek és ügyvédek hódító flörtöléseinek gyűrűjéből.
– Gyere csak csajszim!…
Tovább olvasom…

Írta: Tasi83 📅 2026. 03. 31. 06:42 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 12

16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Ideges hascsikarást, tartósnak ígérkező hányingert érzett, mintha – legalábbis – képzeletben máris megkínoznák, vagy kiadósan hasba rúgnák. Nyolcadikos volt, és a félévben máris kapásból bukásra állt matekból.
„Most mi a fenét kellene neki csinálnia?! – vallatta magát. Az adott tanárnő egyébként is egy velejéig bosszúszomjas boszorka, hárpia, aki öregebb, mint az országút, és ráadásul pocsék tanárnő, mert egyszer nem kérdezte volna meg az osztályt, hogy vajon érti-e mindenki a hatványozást, vagy azt az átkozott gyökvonást!” – A reáltantárgyak tekintetében valahogy mindig is hadilábon állt, mert sehogy sem akart sem az adott tananyag, sem a házi feladat a fejébe menni, és mikor egyszer-egyszer az illető tanárnő kihívta a rettegett táblához felelésre, csupán csak makogni, mekegni mert…
Tovább olvasom…

Írta: Antal Izsó 📅 2026. 03. 21. 19:48 Élet ❤️ 2 👁️ 25

Azt nem mondhatom, hogy idén a nyári vakáció által kínáltakat nem élveztem, sőt nagyon is igyekeztem kihasználni, de ahogy a napok múltak és közeledett szeptember, gondolataimat egyre jobban foglalkoztatták jövendőbeli immár gimnáziumi iskolás életem.

1962-t írtunk ez évben.

Augusztusban már elkezdődött az új életre való felkészülés.

Ekkor kaptam meg életem első hosszú nadrágját és zakóját hétköznapi viseletre, addig csak egy kék öltönyöm volt, de ezt kizárólag csak vasárnap vagy ünnepnap viselhettem.

E nyáron úgy tűnt számomra, hogy az idő lassabban múlik, de ha nehezen is, azért egyszer mégis elérkezett szeptember 1-e is, amikor először kellett az új iskolába mennem az évnyitóra.

Az újdonságok sorában, az új iskola, új ruha mellett szintén szerepelt és igen nagy változást…
Tovább olvasom…

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 27. 06:38 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 16

Borzasztóan izgult. Olyan volt, mintha egyszerre akarna
megfelelni az elképzelt vágyaknak ugyanakkor a
tulajdonképpeni valóság részleteinek is.
Amikor először lépett a kéttannyelvű gimnázium védett falai
közé, először mintha mézesmadzagot húztak volna el
szándékosan pisze orra előtt.
Annyira szerette volna elhinni, hogy végre új életet kezdhet.
Végre ezen a varázslatos környezetben új, őszinte barátai
lesznek majd, akik sosem akarják sárba tiporni, nyíltan
brutálisan gonoszkodni vele, megverni, vagy épp
megszégyeníteni, és minden olyan lesz majd, akárcsak a
népmesékben.
Ám már a legelső irodalomóra váratlan fordulatot
tartogatott...
Az új fiatalos, kicsit konzervatív, fegyelmezési elveket valló
irodalomtanárnő először mintha roppant ellenségesen,
komolyan nézett volna vele…
Tovább olvasom…

Írta: Tasi83 📅 2026. 02. 17. 07:34 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 11

16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Úgy érezte, hogy csakis áruló lehetett azon a bolondos ballagáson, amit bevállalós, vállalkozó szellemű osztálytársai találtak ki, csakhogy egymást és főként arrogáns, exhibicionista osztályfőnöküket minél hatékonyabban szórakoztathassák.
Egy idő után már nem volt annyira humoros, vicces, hogy mindenki egyedül csak az idióta, hülye gyereket vagy az osztály ügyeletes, szánalmas bohócát látta benne. Eldöntötte, hogy ha törik, ha szakad, de ennek a szánalmas, megalázó hagyománynak egyszer és mindenkorra véget vet. Már csak az alkalmas pillanatra várt.
Szerencsére éppen kapóra jött neki, hogy az angoltanárnője kisebb munkára fogta. Papírból és kartonokból kellett összeragasztani különböző díszeknek valókat, és az sem igazán volt baj, ha nem sikerült, mert a kutya sem vette észre, legfeljebb…
Tovább olvasom…