„gyógyulás” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 04. 22:56 Karácsony ❤️ 2 👁️ 16

A város ünnepi díszben állt, a karácsonyi fények színes ragyogása átitatta a havas utcákat. Az emberek sietve haladtak el egymás mellett, tekintetükben tükröződött az év végi rohanás és az ünnepi várakozás fáradtsága. Egyesek vidámak voltak, mások szótlanul vonszolták magukat a hidegben.

Egy elhagyatott utcasarkon egy kopott kabátos férfi ült egy gyűrött pléden. Az emberek alig vetettek rá egy pillantást; csupán egy újabb hajléktalannak tűnt, aki a város peremén él. Valójában azonban ő Ráfáel volt, Isten angyala, akit azért küldtek, hogy szeretetet és fényt hozzon a világba. Az ő dolga nem az ítélkezés volt, hanem a csendes jelenlét, amely reményt adhatott.

Mielőtt testet öltött volna, még az Égben beszélt Istennel.

– Uram, miért küldesz engem a Földre embernek? Az emberek nem…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 28. 06:48 Romantikus ❤️ 2 👁️ 15

Amilyen gyorsan virágba borult a természet tavasszal, olyan gyorsan elillant a nyár vidámsága minden bájával és örömével együtt. A fák lassan kezdték elveszíteni aranysárga leveleiket. A madarak csicsergése is elhalkult. Az élővilág lassan elkezdett készülődni a télre. A hőmérséklet alábbhagyott, csak Ákos és Lilla egymás iránt érzett szerelme nem változott. Ugyanolyan hevesen lángolt, mint amikor tavasszal összeházasodtak. Egyetlen zavaró tényező volt csupán az életükben. Ákos anyukája nem tudta elfogadni Lillát fia párjaként. Zavarta a 15 év korkülönbség és a menye modern felfogása az életről, de legfőképpen az, hogy fia közös ház építésébe kezdett Lillával. Azt gondolta, egyetlen gyermeke mindig támasza és lakótársa lesz. Nehezen tudta elfogadni, hogy már nem ő a legfontosabb a fia…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2025. 12. 28. 17:43 Újév ❤️ 0 👁️ 14

Édes drága 2026!

Reményekkel tele írom soraimat hozzád! Nem mondom, hogy kistestvéredtől, a bizonyos 2025-től könnyes búcsút vettem, mert egy percig sem fog hiányozni. Nem szeretnék hálátlannak tűnni, de jól megkínozta a kis lelkemet. Minden pillanatért hálás leszek, mert voltak percek, amik miatt hálás lehetek, voltak, amik megtanították, ki is a magyarok Istene, és voltak, amiket nem fogok hiányolni. Hálás vagyok, hogy megtanultam elfogadni a megváltoztathatatlant, és változtattam azon, amin tudtam. Köszönöm a türelmem, amire nagyon nagy szükségem volt, az empátiám, amire másnak volt szüksége. Köszönöm, hogy megtanította a kisebbik testvéred, hogy vannak pótolhatatlan emberek az életemben, hogy ne őrizgessem a haragom, és hogy a szavak örök sebet ejthetnek más szívében.

Drága…

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 15. 00:16 Karácsony ❤️ 1 👁️ 13

A tél levegője hideg volt, mégis puha, mintha valami régi emléket hordozna magában. A hó lassan hullott, olyan óvatosan, mintha tudná, hogy most nem szabad zajt keltenie. Mintha a világ is tudná, mit jelent valakit hiányolni. Matilda a kapu előtt állt, a fehér kendőt a mellkasához húzva. Nem azért, hogy ne fázzon, hanem mert belül fázott. Az anyukája kendője volt. Nem volt rajta már az anyu illata, mégis úgy tartotta, mintha maradt volna benne valami belőle – valami meleg, valami élő, valami, ami nem ment el vele együtt.

Bent meleg volt. A kandalló halkan ropogott, narancs fényt lélegeztetve a szobába. A karácsonyfa lámpái lassan hunyorogtak. Az apa ott ült a kanapén, kissé előredőlve, összefont kézzel. Nem sírt. Csak tartotta magát – túlságosan is. Matilda tudta, hogy neki is…

Írta: Tasi83 📅 2026. 03. 19. 07:00 Dráma ❤️ 1 👁️ 11

A férfi aznap jócskán késésben volt. Három üzleti konferenciája is lett volna, és a kivétel nélkül mindig arrogáns, pöffeszkedő, rabszolgagyáros főnöke egész biztos, hogy leordítja a fejét, ha megtudja, hogy megint nem tud idejében megjelenni a szinte már létfontosságú üzleti konferencián, ahol az illetékes vállalat számára keresnének befektető, együttműködő partnereket.
Lábujjhegyen, nagyon halkan kiment a konyhába, és mobilján felhívta az egyik kolléganőjét:
– Szia, jó reggelt! Ne haragudj, de úgy néz ki, hogy sajnos ma semmiképp sem fog menni a dolog! – suttogta nagyon halk, bizalmas hangon.
– Ugye te most szívatni akarsz, Péter?! – kérte ki magának a kollégina. – Te is tisztában vagy vele, hogy óriási üzletről van szó! Most nem szállhatsz ki! Ez nem egy idióta kívánságműsor! –…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 12. 28. 21:53 Élet ❤️ 0 👁️ 11

12.24.
Szerda hajnal
Hajnali 3 óra 20 perc van.
Ó, csak éjszaka ne volna!
Óránként felébreszt a fájdalom.
Hogy legyen így karácsonyi hangulatom?
Beveszem a csodapirulákat, egy óra múlva talán hatnak. Nem tudok tétlenül lenni, azt az egy órát is ki kell használni!

Üldögélek magányosan az ágyam szélén, még szerencse, hogy most ír az ujjam.
Bánatomat papír helyett okos telefonom Samsung noteszába jegyzem be.
Igazából azt sem tudom, kinek?
Hisz nem vagyok fontos senkinek.

Ma estére eljő a Megváltó,
de asztalomon nincsen csak só.
Nem lesz semmi vacsora,
így aztán hamar elszalad a Jézuska
az ajándékaival együtt.
Ezentúl még a lakásomat is
nagy ívben elkerüli.

Igaz, nem is vágyom ajándékra, csak
egy kis gyógyulásra!
Szeretnék újra hasznos lenni, családomnak sütni…

Írta: Linda Penny 📅 2026. 01. 17. 07:45 Érzelmes ❤️ 0 👁️ 11

Ragyogó napsütésben sétálunk. Te meg én. Körülöttünk csend, béke, virágok, a kis patak hangja... Nevetve, vidáman léptünk át egy-egy követ, kerültünk ki egy-egy gödröt.
Elfáradtam. Megbotlottam, elestem.
Lehajoltál, megfogtad a kezem, és magad után húztál.
Kértelek, álljunk meg, nézz rám! De te csak mentél, húztál magad mögött, csak a cél érdekelt. Nem törődtél a göröngyök, kövek, tüskék okozta sebeimmel, fájdalmammal.

– Megérkeztünk! – mondtad, majd rám néztél.
– Ki vagy te? – kérdezted.

Nem ismertél rám, hisz még nem láttad a sebeket, amiket okoztál.
Elengedted a kezem, otthagytál. Ki vagyok én? – kérdem, mert már magam sem tudom...

Vissza szeretnék menni a tisztásra, a virágok közé, ahol elestem, hogy megpihenhessek. Hogy erőt merítsek a fényből, a csendből, a békéből…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 02. 03. 12:22 Romantikus ❤️ 0 👁️ 10

Amélia Floridában, Orlando városában lakik. Az egyetemen filozófiát tanít.  Két gyermekével egyedül maradt, mert tizenhárom év után a férje talált egy nála jóval fiatalabb nőt. Mary hat éves, George tíz éves. 
	A válás nagyon megviselte mindhármukat. Az ex-férje Európába költözött végleg az új barátnőjével, így a gyermekeit sem látogatja. Teljesen megszakított minden kapcsolatot velük. 
Kolleganője Nancy, aki egyben a barátnője is, közvetlen szomszédságukban lakik, így sokat segít Améliának. Olyanok, mintha testvérek lennének. Marynek ő a keresztanyja.  
– Nancy, nem tudom mitévő legyek – kezdte a beszélgetést Amélia és könnyeit törölgette. 
– Miben segíthetek?
–  Nagyon sajnálom a gyerekeket. Sokat rontottak a tanulmányi eredményeiken, nem figyelnek, stresszesek. Nagyon nehéz velük…