„idő” – novellák címszó szerint

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 02. 14. 19:29 Önismereti ❤️ 2 👁️ 33

Talán megélt éveim száma már megengedi, hogy általam bölcsnek vélt gondolataimat az életről összegezzem és megosszam a véleményemet. Íme, az első: Amíg az ember fiatal, addig nem ér rá élni. Mert mi is az élet igazán? Lótás-futás, munka és pénzgyűjtés. Amíg a ház fel nem épül, amíg nem áll legalább két autó a garázsban, de jó volna, ha lenne még egy nyaralónk is, hátha ráérünk majd egyszer élvezni ezeket a földi javakat. Míg mindezekre összegyűlik a sohasem elegendő pénz, addigra elröpülnek felettünk az évek. „Ember küzdj, és bízva bízzál!”, hagyta ránk bölcs üzenetét Madách Imre Az ember tragédiájában. Talán magunkévá is tehetjük ezt a biztatást, de olvassuk csak el még egyszer a színmű címét. Igen, jól értelmezzük: már nagy elődünk is tragédiának nevezi az emberi élet útvesztőit…

Írta: Leslie Webster 📅 2026. 02. 09. 13:27 Sci-fi ❤️ 0 👁️ 14

Verőfényes, gyönyörű májusi nap volt. Egész lassan sétálva ballagtam át a téren.
Volt még több mint 15 percem a megbeszélt időpontig.
Az épület a tér túloldalán volt, tehát nem kellett nagyon sietnem.
Közben néztem a siető vagy unottan sétáló embereket.
Olyan békés, szerethető volt minden.
Odaértem az épület elé, fölnéztem a homlokzatra, ahol nagybetűvel volt kiírva: „Kormányhivatal.”
A portás felnézett az újságból, mire átadtam neki a levelet, amit a hivatalból kaptam.
– 1. emelet, 108-as szoba.
Megköszöntem, és elindultam felfelé a lépcsőn, úgy gondoltam, nem kell lift erre az egy emeletre.
Könnyen odataláltam. Már voltak ott egy páran. Biccentettem a fejemmel, majd leültem én is egy üres székre.
Egy velem közel egykorú úriember mellé ültem, aki eddig a padlót bámulta.
Lassan…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 09. 00:06 Spirituális ❤️ 3 👁️ 32

Vannak pillanatok, amikor a világ túl hangos, és a kötelezettségek falai túl magasak. Ilyenkor nem egy másik helyre, hanem egy másik időre vágyunk. Arra az ellopott, szent tartományra, ahol a lélek végre levetkőzheti a mindennapok fáradtságát, és ahol a vágy nem csupán érintés, hanem sorsszerű felismerés.
A Vágyak Tetoválása projekt egyik legmélyebb vallomása ez az írás: egy óda az időhöz, amit egymástól rabolunk el, hogy végül önmagunkra találjunk.

Árnyékaink menedéke

„Időt akarok rabolni nekünk. Azt a szent időt, amit a világ megtagadott tőlünk; elrejteni egy titkos zugba, ahol csak mi lelhetünk egymásra. Belélegezni az illatod, mely a levegőben vibrál, és abból a tiszta jelenlétből élni, ami csak ott létezik. Elnémítanám a külvilág zaját, hogy ne halljam a hívásokat, amik…

Írta: Robert Mygreen 📅 2026. 02. 08. 23:27 Fantasy ❤️ 1 👁️ 11

Simon nyugodtan ült és várt az előtérben. Nem sietett sehová. Nem olvasott újságot, nem nézte a telefonját, csak ült és várt. Türelmesen. Időnként fél szemmel odapillantott a sorszámkijelzőre, hogy mikor jelenik meg az 1444-es sorszám. Nem kellett túl sokat várakozni. A 4-es pult lesz az övé, ahogyan arra számított…

– Miben segíthetek, uram? – mondta serényen a biztosítási ügynök, miközben nyakkendőjét igazgatta.
– Hmmm… életbiztosítást szeretnék kötni – válaszolta lassan Simon.
– Remek! Van most egy új, akciós konstrukciónk… – az ügynök elkezdett számokat és százalékokat sorolni. Úgy tűnt, ennek a felsorolásnak ma biztosan nem lesz vége. Simon nézett, rezdületlenül. Úgy tett, mintha érdekelné a dolog, de egyszerűen csak udvarias volt.
– Köszönöm! Ön melyiket ajánlaná?
–…

Írta: Robert Mygreen 📅 2026. 02. 08. 23:20 Fantasy ❤️ 0 👁️ 14

– Parancsoljon, Uram, miben segíthetek?
– Egy órát szeretnék.
– ÓÓÓ… Nagyon sajnálom!… Épp tegnap fogyott el… A legközkedveltebb termékünk. Ajánlhatok valami mást helyette?
– Nem. Köszönöm! Én egy órát szeretnék…
– …Hmmm… vigyen két felet helyette….
– Ajándékba lenne…!
– Hmmmmmmm…… Nem szoktam ilyet csinálni, de ha ajándék…. akkor talán tudok segíteni… tudja a „pult alól”…. íme… 45 perc!!! Na, mit szól?… Ritkaság!!!
– Hátööö… Jó!… legyen!!!
– Ez az! Máris csomagolom… így, kész is van….
– Köszönöm!
– Minden jót! Hasznos időköltést!

Írta: Robert Mygreen 📅 2026. 02. 08. 19:34 Fantasy ❤️ 1 👁️ 17

A Könyvtár I. rész.

Jócskán elmúlt éjfél, mire ágyba kerültem, ma ismét sikerült túltolnom a munkát. Hogy a napi stresszről lekapcsoljam gondolataimat, egy ideje kitaláltam magamnak egy módszert. Sőt, már rutinosan alkalmaztam. Képzeletben lemegyek egy lépcsőn. Le, egyre lejjebb. Megérkezem, karokat húzok le, hatástalanítva minden aktív gondolatot. Egyiket a másik után. Mintha leállítanék egy gépet. Végül a vészleállító gomb. Az egy nagy piros gomb. Probléma leáll.
Így történt ez most is, ágy és jöhet a „lépcső”… de most más történt. Talán nem vettem észre egy kart, és nem húztam le. A lépcsőn leérve nem a szokásos helyre jutottam. Egy Könyvtár várt lent. Bámulatosan szép! Nem is értettem, hogy kerülhettem ide. Tekintetem éppen csak körülért, mikor megszólalt egy ismeretlen, de…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 08. 15:41 Élet ❤️ 0 👁️ 18

​​A reggel nem sietett, csak tudomásul vette magát. A fény megállt az ajtófélfán, mintha mérlegelne. A kávé gőze felszállt, majd eltűnt, ahogy a gondolatok szoktak.
Az utcán az emberek elhaladtak egymás mellett, mindenkin egy láthatatlan nap. Egy nő megállt a bolt előtt, előbb zsebre tette a kezét, csak utána lépett be. A mozdulat rendet tett benne.
Délután a csend hosszabb lett a mondatoknál. Nem volt mit hozzátenni. A dolgok a helyükön maradtak, még azok is, amelyek hiányoztak.
Este, amikor a nap elengedte magát, nem maradt elszámolnivaló. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. Elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 07. 11:53 Egyéb ❤️ 0 👁️ 15

A reggel nem akart többet, mint amennyi volt. A fény megállt az ablaknál, nem nézett be rögtön. A kávé keserűsége rendben volt, nem kellett rajta változtatni.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindegyikük kicsit beljebb. Egy férfi félreállt, hogy elengedjen valakit, aki sietett. A mozdulat csendben lezajlott.
Délután a csend nem hiányzott, hanem jelen volt. A gondolatok nem kértek választ, csak időt.
Este, amikor a nap elengedte a várost, nem maradt kérdés. Csak az a biztos érzés, hogy ma is itt voltunk. Elég.