18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Fényes reggelre ébredtem. A nap az arcomba sütött, a fény meleg csíkokat húzott végig a falon. Tudtam, hogy fontos nap lesz. Nem tudtam miért, csak éreztem a mellkasomban. Vörös vászonnadrágot vettem fel és fehér pólót. Ünnepinek tűnt. Apámhoz szaladtam. - El akarok menni a játszótérre. Kérlek. A játszótér a temető mellett volt. Mindig láttam a sírköveket a hinta mögött, de sosem féltem tőlük. Apám rám nézett. A tekintete kemény volt. - Nem. Csak ennyi. Egy szó. De az a szó úgy fájt, mint amikor az éjszaka túl hirtelen fordul hajnalba, és a sötétség még nem akar elengedni. Az udvaron maradtam anyával egész nap. A nap lassan lecsúszott az égről. A fény tompult. Este elkészült a vacsora. Leültünk hárman az asztalhoz. Kés. Villa. Kanál. Mélytányér. Lapostányér. Anya apa…Tovább olvasom…
1. Néhány könnycsepp gördült le a kisfiú arcán. Talán az ijedtségtől vagy fájdalmától, mert az sem lehetett kicsi. A játszótéren fogócskát játszottak a gyerekek, Bálint megbotlott egy fűkupacban és a homloka nekiütődött a mászóka csövének. A koccanás lendületből történt, iszonyú fájdalmat érezhetett. A körülötte lévő szülők kárörvendően nézték. Minek szaladozik össze-vissza ez a tíz év körüli gyerek. Talán még idegesítette is őket a futkározás, mintha nem tudnák, hogy a gyerekeknek létszükséglete a mozgás, az örökös ficánkolás. Édesanyja Bálint kisöccsével a homokozóban játszott, csak a zokogásra lett figyelmes. Odarohant a fiához, és miután szemrevételezte a sérülést, magához ölelte őt, aki ekkor már a hasát is fájlalta. Összeszedték a homokozóban lévő játékokat és hazaindultak. A…Tovább olvasom…